Epilógus

Nos, nézzük csak. Emlékszel mikor először találkoztunk Miamiban? Akkor az életem egyik elég elveszett időszakát éltem és te voltál, aki megmutatta a helyes utat. A legjobb barátomként tekintettem rád. Aztán a barátságból életem első divatbemutatós éjszakáján több lett, valami elkezdődött. Valahogy összegabalyodtunk és az élet nem tud minket szétszedni, vagy talán nem is akar. Veszekedések, szünetek, kibékülések és rengeteg boldog pillanat. Emlékszem mennyi ideig elnyomtam magamban az érzést, te pedig mennyit hajtottál azért, hogy érezhesd. Pedig bennem is megvolt az első pillanattól fogva, csak hát féltem. Most pedig bármikor világgá kürtölném mennyire Szeretlek téged, tiszta szívemből. A világ legszerencsésebb emberének érzem magam, amiért szerethetlek. Sosem gondoltam volna, hogy 24 évesen az esküvőmre fogok készülni. Mindig is bohókás életet éltem. Az világom volt a bulizás, ivás, pasizás és minden, ami kicsit őrült. Szerelmi csalódások, kalandok, élet. Talán nem is gondolja az ember mi minden történik 22 év alatt. Aztán hirtelen minden megváltozik. Már fontosabbak az együtt töltött szombat esték, mint az aznap esti szórakozás. Megkomolyodtam, felnőttem. Sosem jön már vissza azaz énem, akibe beleszerettél, viszont remélem ebben is találsz némi szeretetreméltót, mert én mindig a te Tatyd maradok. 

Épp Miami hotelszobájában a fodrász a hajamon dolgozik, édesanyám pedig folyamatosan sertepertél körülöttem. Amióta kiderültek a dolgok mindenki egy kis kincsként kezel. Emlékszel mennyire bepánikoztam mikor kiderült? Még most is nagyon félek, de te megnyugtattál engem. Ahogy mindig. Nálad jobb társat sohasem találhattam volna az életben.

A talpam alatt éreztem a forró homokot, miként az apukámat karöltve sétáltam feléd. Hatalmas mosolyt csal az arcomra mindenki büszke arca, amint ránk néz. A családunk, Blair, Perrie, Eleanor és a fiúk. Mindenki itt van akik nélkül nem lenne teljes az életünk. És legfőképp itt vagy te. Ugyan az a borzos haj, ragyogó szemek, amik most a látványomra csak még jobban ragyognak.  A szívem eszeveszett tempóban dübörgött a mellkasomban, amikor melléd értem.  Tisztán látszott az arcodon a büszkeség, a csodálat és a szeretet. Még most sem feledkeztél el az apró bóktól, amit a fülembe suttogtál. Mindig is tudtad hogyan tegyél boldoggá pár apró szavaddal. Az idők során kis-családdá formálódtunk. Te, én és a kis lurkó a hasamban. Egy életre elköteleztem magam melletted és tudom, hogy a legjobban döntöttem. 

                                                                                                                                           

Örökké szeret, 

Taty <3