A próba tovább
folyt, minden számot gondosan el kellett próbálni percről percre. Enyhén szólva
is féltem már Justinnal egy színpadra lépni.
Ő a színpad elején énekelt és táncolt mikor feltűntem a kifutó végén.
Kb. a felénél járhattam mikor rám pillantott, megfogta a kezem és a kifutó
végéhez kísért, ott egy elismerő puszit nyomva a kézfejemre.
- Micsoda gavallér,
ez mehet így élesbe is. – nevetett David az én mosolyom pedig csak még
szélesebb lett. - Oké, jön egy kis ebédszünet aztán elpróbáljuk még egyszer. -
jelentette be később, én pedig szépen a nézőtér majdnem legvégébe vonultam
a cuccommal és leültem az egyik székre.
Telefonomon felnéztem
a világhálóra, válaszolgattam párat Twitteren, és Facebookon pár barátomnak,
majd belekezdtem végre rendelt ebédembe, ami egy laza tál saláta volt
csirkemellel.
- Zavarok?- szólalt
meg mellettem valaki.
- Dehogy, ülj csak
le. – mosolyogtam Justinra, ő pedig a táskámat odébb rakva ült le a mellettem
lévő székre. Egy kínos csönd következett, amit végül ő tört meg.
- Gyönyörűbb vagy
mint valaha.
- Ugyan...- ráztam
a fejem- De köszönöm.
- Tényleg így van.
- Ouw Justin miért
vagy velem ilyen kedves? Egy utolsó ribanc módjára viselkedtem veled és csak
még nagyobb bűntudatom lesz. – sóhajtottam fel.
- Visszagondolva
nem csak te voltál hibás, sőt.. nem ment nekünk. A turné tönkretette. Alig
találkozunk, amikor meg találkozunk se használtuk ki, csak veszekedtünk..
- Nem így kellet
volna végződnie. – hajtottam le a fejem – Na de mesélj, milyen a turné?
- Jó is meg rossz
is, hogy a héten lesz az utolsó állomásunk. Azért jó szembesülni a rajongókkal,
imádom őket! Most stúdió ezerrel és ugye megjelenik a lemez is. – mosolygott rám büszkén.
- Sosem állsz meg.
- Ez az életem. –
rántotta meg a vállát- És te? A csapból is te folysz..
- Azért nem. A
Calzedonia arca vagyok továbbra is, de már nem igazán csak a modellkedés éltet.
Egy magyar lány mellett vagyok fotóasszisztens és jelenleg itt Londonban élek.
- Hogyhogy?
- Apának lejárt a
céggel a szerződése és jobbnak látták, ha visszaköltöznek Magyarországra. Én
meg már annyira megszerettem pár helyi ismerősömet, hogy kézenfekvő volt, hogy
ideköltözzek.
- Értem, jó látni,
hogy végre boldog vagy és megtaláltad a helyed.
- Nem volt könnyű.
És most hogy vége a turnénak mi lesz?
- Visszavonulok
picit, szeretnék nőni zeneileg. Meg a pihenés sem fog végre ártani.
- Az tuti, ideje
már. Meg ebből a sok botrányból is visszavehetnél..
- Mármint? – húzta
össze kíváncsian szemöldökét.
- Hát a drogok, a
zártkörű bulik, az éjszakai kurvázás, a graffiti. Utálom ezeket hallani rólad.
- Miért ne
tehetném? Nincs barátnőm, élem a szabadságom. – vigyorgott rám én pedig csak
fintorogva megráztam a fejem- Te meg amúgy? Azt se mondanám hétköznapinak, hogy
a legjobb barátoddal fekszel le napszámba, akivel nem mellesleg megcsaltál.
- Még mindig jobb,
hogy egyel vagyok rendszeresen, mint minden éjszaka mással, akinek még fizetsz
is érte. – vágtam vissza azonnal *Úgyse hagyom magam.* amire csak egy fintorgás
volt a válasza.
- Egyébként mi az a
H betű?- szemezett a nyakláncommal én
pedig nagyot sóhajtottam majd válaszoltam neki.
- Szeretem Harryt.
Tudom, hogy nem neked kéne mondanom, de nem szeretnék hazudni. A szakításunk
óta rengeteg időt töltünk együtt és nem tudtunk csak barátok lenni. Mostanában
kezd elmélyülni a kapcsolatunk. – motyogtam magam elé.
- Értem.
Hosszas kínos csend
állt be köztünk, amit végül Justin keze szüntetett meg a combomon. Tekintete
továbbra is telefonján volt, mintha mi sem történne. Keze eleinte térdem körül
volt, majd lassacskán belső combomat súrolva húzta feljebb.
- Justin! –
húzódtam tőle távolabb.
- Nem jössz fel
hozzám este a hotelbe?- pillantott rám.
- Nem.
- Miért?
- Mert nem vagyok
egy újabb ribancod egy éjszakára. Látod Justin ennyit változtál. Semmi más
célod nincs, csak hogy ágyba vigyél este, pedig elméletileg szerettük egymást.
Akkor azzal mi lett? Képes lennél úgy bánni velem, ahogy valamelyik prostiddal?
Meg eleve elmondtam, hogy mi van Harryvel, akkor most minek kell ez?
- Tatjana hogy
mondhatsz ilyeneket? Sosem tekintenék rád úgy, akármilyen csúnyán is váltunk
el, kom…- folytatta volna, de David félbeszakította.
- Tatjana, Justin szeretnénk folytatni a próbát.
- Megyünk. – kaptam
fel a táskám és még utoljára rápillantottam. Szerintem abszolút tisztában volt
vele, mennyire megbántott ezzel a bepróbálkozósdival, legalábbis bűnbánó
tekintetéből ez jött le.
- Taty, légyszi..
- Nem érdekel. –
szaladtam le mielőtt még bármit is mondott volna.
A próba további
részében sem mutattuk az előbbi beszélgetés nyomait. Voltunk olyan alázattal a
munkánkra, hogy ez működjön. 6-kor zártuk le a próbát, és vonult el mindenki
hátra készülni a showra. Miközben a hajamat csinálták írtam Harrynek.
Jöhetnél picit hamarabb, hogy be tudj hozzám szaladni
a backstagebe. xxT
Már mindjárt indulok, 20 perc. x –válaszolta majd a zsebembe süllyesztettem a telefont.
Mivel már negyed
órán belül full ideg voltam inkább kértem egy cigit az egyik modelltől majd a
hátsó kijárat felé vettem az irányt. Sosem cigiztem, max pár alkalommal
próbáltam ki bulikban, de most jól jött. Justin és a bemutató miatt is.
- Te mióta
cigizel?- szólalt meg mögöttem a már jól ismert mély hang. Enyhe mosollyal
fordultam meg, elnyomtam a káros szálat majd szorosan megöleltem.
- Nem szoktam, de
most kellett. Izgulok a show miatt meg Justinnal is beszéltem.
- És?- kulcsolta
össze kezeit a derekamnál.
- Bepróbálkozott. –
forgattam a szemem a kezei pedig megfeszültek körülöttem- De elhárítottam, meg
abszolút nem volt rámenős. Elmondtalak neki téged is. – adtam apró puszit a szájára.
- Gondoltam, hogy
ez lesz. De mindegy ne idegeskedj ezen, a bemutatón meg úgyis gyönyörű leszel.
- Úgy örülök, hogy
itt vagytok, de csak még jobban izgulok.
- Ugyan már, kevés
olyan helyzet van, amiben még nem láttunk. Eleanor és Perrie még nem látott
így, úgyhogy már tűkön ülve várnak. Ügyes legyél. – búcsúzott el hosszú
csókkal én pedig már rohantam is fel.
Szerencsémre most
is csak kétszer leszek színpadon, plusz a fináléban így nem kell annyit
kapkodnom az öltözéssel. Magabiztosan lépkedtem végig a kifutón, a kifutóval
szembe pedig hamar kiszúrtam a csapatot. A legvégén szokásos pózba vágtam magam
és Harryre kacsintottam, amin ő csak elvigyorodott.
Ez volt a dolog könnyebbik része, épp ebben a pillanatban csendült fel Justin
egyik dala. Már átöltöztem, egy szürke pulcsit viseltem. egy rózsaszínes
francia bugyival. Örültem, hogy legalább van rajtam felső.
A színpadra vezető
lépcső előtt kifújtam magam majd a színpadra léptem. Minden ugyanúgy zajlott,
ahogy a próbán. Justin elismerően pillantgatott végig rajtam míg mellé nem
értem, és ott egy puszit adott a kézfejemre, most is elmosolyodtam gesztusán. Őszintén
szólva nem is lett volna időm Harryre nézni, még ha mertem volna se.
Az én munkám itt szerencsére be is fejeződött, így csak utoljára kellett már felmennem a többi modellel együtt. A tervező köszönetet mondott én pedig mosolyogva fürkésztem közbe Harryt a nézőtéren. Komolyan olyan erőt adott nekem, hogy itt van.
Az én munkám itt szerencsére be is fejeződött, így csak utoljára kellett már felmennem a többi modellel együtt. A tervező köszönetet mondott én pedig mosolyogva fürkésztem közbe Harryt a nézőtéren. Komolyan olyan erőt adott nekem, hogy itt van.
A bemutató után
gyorsan átöltöztem és mentem is a hátsókijárat felé, ahol Harry megvárt. A
hazaút csöndben telt, ugyanis végigtelefonálta az utat. A házunk előtt
leparkolva kiszállt, majd vigyorogva nyitotta ki nekem is az ajtót.
- Gyönyörű voltál. –
nyomott neki a kocsi oldalának.
- Édes vagy.
- És akkor holnap
délre jövök érted aztán indulunk is.
- Hú oké. –
sóhajtottam.
- Mi a baj?
- Parázok, azért
mégiscsak anyudéknak mutatsz be. Ez sokat jelent.
- Nem fognak megenni,
baby. – kuncogott majd adott egy hosszú csókot- Jó éjt.
- Neked is Harry. –
húzódtam el és bementem.
Másnap a napomat már a
stúdióban kezdtem ugyanis az ottani fodrász és sminkes lányt kértem meg, hogy
varázsoljanak nekem valami kinézetet a délutánra. Nem szerettem volna túlzásba
esni, így a hajam csak
oldalra lett fonva pár lelógó tinccsel, a sminkem pedig
a ruhámhoz kicsit barackos volt egy kis szájfénnyel. A ruhám egy gyönyörű
barack ruha volt, elől egyszerű, inkább a háta volt hangsúlyosabb.
- De tuti jó leszek így? – kérdeztem már
ezredszerre Blairtől.
- Még egyszer
megkérdezed megverlek. Jó leszel, gyönyörű vagy ezredszerre is csak menjél már
mert felakasztom magam. – rázta a fejét mire felnevettem és megöleltem.
- Jól van bocsi,
csak nagyon izgulok. – kuncogtam mire hallottam, hogy csöngetnek.
- Megyek kinyitom.
– szaladt le.
Én gyorsan
belepakoltam a táskámba pár szükséges dolgot majd egy utolsó pillantás után le
is mentem. Harry háttal állt és épp nevetett valamin Blairrel, viszont mikor
cipőm sarka koppant a padlón felém fordult és kikerekedett szemekkel nézett
végig rajtam.
- Mondtam, hogy
mese. – veregette meg a hátát- Ügyesen. - ölelt meg Blair majd el is tűnt a
szobájában.
- Jó leszek így? De
mond meg, ha nem nyugodtan. – szólaltam meg kétségbeesve mikor még mindig
csituban pislogott rám.
- Annyira gyönyörű
vagy, hogy szavakba nem tudom önteni. Olyan büszke vagyok, hogy ilyen szép
barátnőm van. –húzott magához és átölelt- A háta meg különösen jó. – mondta
kajánul és gyengéden végigsimított csupasz hátamon.
Nagyot sóhajtottam,
lehet nem gondoltam végig ezt a ruhát, hiszen néha még érintéseitől is a hideg
rázott. Végül sikeresen elindultunk egy London melletti kis városba, ahol az
esküvő lesz.
- Jaj úgy izgulok.
- Miért?-
pillantott rám egy pillanatra majd újra az útra szegezte tekintetét.
- Kitudja mit
gondolnak majd anyudék főleg a sok pletyka után, meg majd milyen lesz rólam a
véleményük. És ha nem tetszem nekik akko..
- Tatjana, anyának
meg Gemmának is annyit meséltem már rólad, hogy lehetetlen lenne, hogy rossz
véleményük legyen. Eleve ha én beléd tudtam szeretni, nekik se lesz nehéz. –
mosolyodott el én pedig szinte rögtön közelebb húzódtam hozzá és egy apró
puszit nyomtam az arcára.
Még csak most
sikerült végignéznem rajta, egy sexy öltönyt viselt nyakkendővel.
Öltönynadrágja is szokásához híven szűk volt, és őszintén szólva ő is remekül
nézett ki.
- Jó stírölni? –
nevetett fel mire én is elvigyorodtam
- Ühüm, jól nézel
ki, baby.
- Baby.. már
becézgetsz is?
- Nem lehet?
- Dehogynem. –
kacsintott rám.
Kb. 1 órán belül
sikerült odaérnünk. Egy elég csilivili ház előtt álltunk meg, aminek a
kertjében lesz az esküvő. Harryvel kézen fogva mentünk be és anyukája és Robin szinten
rögtön odajött hozzánk.
- Azt hittem már
sosem értek ide. - ölelte meg Harryt az édesanyja, majd felém fordult.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése