- Justin a
rendezvény fő fellépője.
- Óó. – húztam el a
számat, rögtön nem hangzott olyan jól a dolog- Mikor lesz?
- Szombat este, ezt
megelőzve egy egész napos próba. Nem olyan nagydolog, ráadásul itt helyben
lesz, Londonban.
- Hát oké,
elvállalom. – sóhajtottam és kezet ráztam Mrs. Sparks-al majd szinte menekültem
is ki.
- Örülök, hogy
elvállaltad. – ült le hozzám David a földszinti kávézóban.
- Én meg nem. Minden
pletyka megint elölről fog kezdődni, ha egy színpadon látnak Justinnal. Harryvel épp most kezd kialakulni a
kapcsolatom, egyre jobban szeretem. – sóhajtottam.
- Látom. –
vigyorgott a nyakamban lévő nyakláncra – De nem kell semmi félreérthetőt
tenned, csak végigvonulsz, mint a többi modell. Megvan már a rutin, hogy ez
menjen. Most viszont mennem kell, majd
értesítelek még a részletekről. – adott
két puszit majd le is lépett.
Én is inkább
hazaindultam, és elújságoltam Blarinek a tegnapomat és persze ezt a mai
csodálatos hírt.
- Harrynek ezt hogy
adod be?
- Fogalmam sincs,
azt sem tudom, hogy elhívjam-e. Épp elég ciki lesz ez így is. Mindenesetre este
bandázunk kicsit, úgyhogy megtartom ezt magamnak legalább holnapig. Nem akarom
elrontani a kedvünket.
- Nem lesz ebből gáz,
legalább látni fogja, hogy nem akarsz már tőle semmit. Én ott leszek. –
kacsintott.
- Ahw köszönöm B.,
imádlak. – öleltem meg.
Miután kajáltam már
el is kezdem készülődni. Nem akartam kiöltözni így csak egy fehér szűk nadrágot
vettem egy fekete felsővel és magas sarkúval. Gyorsan felkaptam bőrkabátom,
majd hívtam egy taxit és már úton is voltam a bárba. Nem akartam, hogy Hazza
kocsival jöjjön, amúgy is mindenhova ő furikázz.
A bárhoz érve a biztonsági őr megismert, így szabad utat adott a bejutáshoz. Ahogy gondoltam, ez is egy vip hely lehetett. A sarokban lévő billiárd asztalnál hamar megláttam a csapatot és mosolyogva mentem oda.
A bárhoz érve a biztonsági őr megismert, így szabad utat adott a bejutáshoz. Ahogy gondoltam, ez is egy vip hely lehetett. A sarokban lévő billiárd asztalnál hamar megláttam a csapatot és mosolyogva mentem oda.
- Szija Taty. –
ugrott a nyakamba rögtön Eleanor
- Hey El, rég
láttalak. – simogattam a hátát majd elengedtem és sorba köszöntem mindenkinek –
Harry?
- Csak nem
hiányolsz? – szólalt meg mögöttem a már jól ismert rekedtes hang. Arcomra
rögtön széles mosoly kúszott, majd felé fordulva rögtön a nyakába ugrottam.
- Azt hittem már
pont te nem jössz.
- Pont én?- húzódott
hamiskás vigyor az arcára, ahogy elhúzódott.
- Miattad jöttem,
tudhatnád.
- Hm..- rántott
megint magához egy hosszú puszit adva az arcomra.
- Na ki játszik? –
vette fel a dákót Zayn.
A fiúk hamar az
asztal köré gyűltek, én pedig inkább leültem Eleanorhoz a kanapéra és onnan
figyeltük a fiúk bohóckodását.
- Harryvel annyira
édesek vagytok, ki vagytok virulva mind a ketten.
- Ki voltam, míg el
nem rontotta az egészet David.
- Miért?
- Majd elmondom. –
legyintettem le és inkább ráugrottam Liam hátára a sapkájáért.
- Na ha kipózoltad
magad kérem vissza.
- Nem! Az enyém
mostantól. – nevettem neki hátat fordítva.
Liam szinte rögtön
elkapta a derekam és akárhogy ficánkoltam visszaszerezte a sapit.
- Na Liam, illene
leszállni a csajomról. – vállazta le Harry.
- Mi nem tetszik?
Neked menjek?- keménykedett Liam is, igencsak jót nevettem a műsorukon.
Vegül Hazz a kezem
után nyúlt, majd megpörgetett és elkezdett a zene ritmusára mozogni.
- All ever wanted, all ever needed is here, in
my arms. / Mindaz, amit valaha akartam,mindaz, amire valaha szükségem volt itt van a karjaimban. – suttogta a fülembe a zene szövegét én
pedig csak alsó ajkaimba harapva bújtam hozzá még közelebb.Persze elhülyéskedte
az egészet, ahogy elkezdte a csípőjét rázni vagy ahogy újra megpörgetett.
- Dili vagy. –
nevettem a karjaiban.
- Harry ha
kienyelegted magad akár folytathatnánk is. – nevetett Louis.
- Úgyis vesztesz. –
vette el tőle a dákót én pedig visszaültem Eleanor mellé.
- Nincs kedved
holnap vásárolni egyet velem és Blairrel?
- Dehogy nincs,
szívesen. – csillant fel a szemem-
Viszont elmondhatnád végre, hogy mi nyomaszt.
- Nem, mármint ah..
az ügynökség mindenáron engem akart egy fehérnemű bemutatóhoz ahol Bibeber lesz
a főfellépő. – motyogtam alig hallhatóan közelebb hajolva hozzá, hogy tényleg
senki se hallja- És nagyon félek, hogy Harry megharagszik érte vagy valami.
- Miért haragszom
meg?- állt meg felettem az említett személy, miért nem tudtam ezt is abba a
hangsúlyba mondani.. Nagyot sóhajtva
álltam fel és húztam magam után egy kicsit távolabb a társaságtól.
- Tudod délelőtt
voltam bent az ügynökségnél megbeszélésen. És kiderült, hogy egy bemutatóra
akarnak felkérni és ezzel nincs is semmi baj, csakhogy Justin lesz a főfellépő,
úgyhogy vele egyszerre kell színpadon lennem. – dőltem neki a falnak és ajkamat
harapdálva bámultam a földet miközben magyaráztam neki, valamiért nem mertem rá
felnézni.
- Tudod, nem is
ezzel van a baj, hanem azzal, amilyen hatással van rád.
- Nincs rám
semmilyen hatással. – néztem végre fel rá, igen még magassarkúban is jócskán
fel kellett rá néznem.
- Azt látom. Ezért
nem hívtál egész nap és ezért nem mertél most sem a szemembe nézni, míg
elmondtad. Azért ennek is van némi alapja. – érezhető volt, ahogy egyre jobban
felmegy benne a pumpa.
- Egyáltalán nincs.
Szimplán csak féltem, hogy ez az egész tönkre fogja tenni azt, amit eddig nagy
nehezen felépítettünk.
- Aha és akkor egyszerűbb,
ha el sem mondod?
- El akartam
mondani. – vágtam rá rögtön.
- Tudod mit? Nem
érdekel. Egy kapcsolathoz két ember kell.. – kapta fel a kanapéról a kabátját.
- Harry. – szóltam utána,
de még csak vissza sem fordult, csak lelépett.
Annyira dühös voltam
rá is meg magamra is, hogy ordítani lett volna kedvem. Így inkább csak gyorsan
elköszönve a többiektől hazaindultam. Az amúgy is paranoiámnak nem volt olyan
jó ötlet, hogy gyalog indultam haza. Folyamatosan azt éreztem mintha
követnének, és minden szembejövő férfitól összerezzentem. Otthon sem érezhettem
túl nagy megnyugvást, ugyanis Blair egy üzenetet hagyott a hűtőn, hogy valami
palinál alszik. Mivel még csak tíz óra volt egy forró fürdő után a nappaliban
ültem le a kanapéra a telefonommal. Minden kis rezzenéstől megijedtem, az
pedig, mikor az egész házban sötét lett kiverte a biztosítékot. Remegő kezekkel
kerestem ki Harry nevét majd gyorsan tárcsáztam.
- Mondjad. - vette
fel hideg hangnemben, amit most elengedtem a fülem mellett.
- Harry tudom, hogy
haragszol rám, de annyira félek. Egyedül jöttem haza, Blair valaki másnál
alszik, most meg még jött egy áramszünet is. Tudod, hogy utálok egyedül lenni,
főleg a sötétben, úgyhogy nagyon szépen kérlek gyere át. Tényleg félek. –
motyogtam remegő hangon teljesen összekuporodva a kanapén.
- Ne félj nincsen
semmi baj, 5 perc és ott vagyok. – tette
le.
Harry szemszöge
Utáltam Biebert, hogy mindig a legjobb dolgokba tud bekavarni. Nagyon
jól tudom, hogy túlreagálom, de annyira teperek Tatynál, hogy az ilyen kis
dolgok is ki tudják verni már a biztosítékot. Mégis minden haragom elszállt
mikor az előbb felhívott. A hangján lehetett hallani mennyire fél, sosem
értettem miért utál ennyire egyedül lenni. Ebből is látszik milyen törékeny és
szeretetreméltó. Az átlagos negyed órás utat most lazán teljesítettem egy 5 perc
alatt. Csak remélni tudtam, hogy nem készített rólam sztárfotót valamelyik
zsernyák, bár ez érdekel most legkevésbé. Míg bezártam az autót küldtem Tatynak
egy sms-t, hogy itt vagyok és engedjen be.
A bejárati ajtó ahogy nyílott azzal a lendülettel vetette magát a
nyakamba. Minden porcikája remegett, így combjánál fogva megemeltem, a lábammal
bevágtam az ajtót majd ölembe vittem el a nappaliig. A házban tényleg korom
sötét volt és csönd.
- Nincsen semmi baj, itt vagyok. – simogattam a hátát és apró puszikat
nyomtam a nyakába.
Úgy szorított magához, mintha az élete függene rajta. Én csak csöndben
simogattam és puszilgattam, így éreztem, ahogy karjaimban egyre inkább megnyugszik és már nem remeg úgy, mint a nyárfalevél.
- Sajnálom, hogy ilyen hülyeség miatt iderángattalak. – húzódott el.
A koromsötét miatt nem igazán láttuk egymás arcát, max csak a kicsit
könnyesen csillogó szemein akadt meg a tekintetem.
- Ne legyél buta, ha hamarabb szólsz, hogy egyedül vagy magamtól jöttem
volna. – tettem a füle mögé egy arcába lógó tincset.
- Dehogy jöttél volna. Utálsz, magamat is utálom.
- Taty, ne mondj ilyet. Nincs ember aki fontosabb nekem nálad. Ezt a
bemutatósat is túlreagáltam, csak át kellett gondolnom.
- Elhiheted, hogy én sem szívesen megyek de muszáj. És legalább
megmutatom, hogy Justin már nem jelent nekem semmit.
***
A szombat villámgyorsan
jött el. Reggel még beugrottam egy Starbucksba és a finom karamellás late-mmel indultam a csarnok felé ahol a bemutató lesz a jó kis
24 órás próbára. Biztos voltam benne, hogy kb. holnap ilyenkor fogunk csak kész
lenni, már megszoktam. Viszont elég érdekes lesz mindezt Justin jelenlétében,
ugyanis a vonulás nagy része az ő számaira lesz. A márka vele szeretné még
érdekesebbé tenni a show-t.
A csarnok hátsó
bejáratához közeledbe szinte rögtön kiszúrtam Kennyt és Scootert.
- Sziasztok. –
köszöntem nekik mosolyogva két-két puszit adva neki
- Kicsi lány, de
rég láttunk. Szebb vagy mint valaha. – bókolt Kenny.
- Ó köszönöm.
- Bocsi, hogy késtem de előbb keltem fel és..-
kezdett el hadarni egy már jól ismert hang, viszont ahogy megfordultam
meglepetten hallgatott el.
- Szia Justin. –
köszöntem neki is hatalmas vigyorral.
- Na mi van fiam,
benned rekedt a szó?- nevette ki Sco és Kenny.
Meglepett a viselkedése,
azt hittem haragszik rám, főleg hogy olyan csúnyán sikerült szakítanunk anno.
Bent szerencsére
már ismertem a csapatot, mivel többször dolgoztam már velük. Ámulva néztem a
hatalmas kifutót, hiába van már tapasztalatom, az ilyen helyzetek mindig
parásak. David hamar előjött, több modellnek is ő az ügynöke így a kezébe vette
kicsit a show rendezését. Minden lében kanál ember az tuti.
- Nos lányok,
először nézzünk meg egy vonulást. Minden bizonnyal van mit csiszolni itt-ott.
A lányokkal egymás
után vonultunk fel ő és persze Justin előtt. Nem bírta ki, hogy ne üljön be
David mellé és bámuljon minden lányt hatalmas vigyorral. Magabiztosan lépkedtem ki eléjük először
Davidre majd Justinra nézve. Persze ő rögtön megnyalta ajkait és kacsintott rám
én pedig csak hitetlenkedve mosolyodtam el.
- Azaz bogaram,
riszáld az a formás kis feneked. – szólt még utánam David, Justin pedig füttyögni kezdett. Hosszú napunk lesz úgy érzem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése