51. rész - Viharok

Zene

Az egész napot Harryvel töltöttem. Én a gépemen retusáltam, ő pedig mellettem írt épp új dalokat. Akárhányszor felcsendült a hangja hatalmas mosollyal hallgattam azt. Mindig el tudott varázsolni ezekkel, az akarata nélkül is. Az esti órákban pedig kitalálta Louissal, hogy menjünk le az egyik újonnan nyílt bárba. 

- Dupla randi. Mehetünk. – vigyorogtam rá és az emelet felé indultam, mire elkapta a kezem és visszahúzott.

- Olyan rég láttalak ilyen felszabadultnak.

- Boldog vagyok. – öleltem át a felsőtestét és magamba szívtam a már megszokott férfias illatát.

Míg Harry lent telefonált én a szobájába mentem elkészülni. Szemet szúrt a széken az egyik pólója, amit felkaptam. Kicsit bő volt, de a szoknyába húzva hihetetlenül tetszett. A szememet kissé cicásan kihúztam a, hajamba pedig pár göndör tincset varázsoltam. Igazából magamon is láttam a saját boldogságom, az arcom ki volt simulva a kék szemeim pedig csak úgy ragyogtak. 

- Ezt ki engedte meg?

- Naa, úgy megtetszett. – váltottam hízelgő hangnembe.

- Nem hiszem el, hogy mindenre rá tudsz venni. – vigyorodott el végül és húzott magához- De csak mert ilyen jó kis sexy cuccot választottál hozzá. – csúszott keze a fenekemre.

- Valamit valamiért. – csókoltam meg.

- Na akkor segíthetnél nekem is, hogy mit óhajtanál látni rajtam.

- Hmm..- léptem a szekrényéhez  és hosszas agyalás után kivettem egy szürke inget a szokásos szaggatott fekete farmerével.

Egy csókkal köszönte meg őket és a fürdőbe ment. Elmosolyodva pillantottam végig rajta általam kiválasztott ruháiban. Szerettem mikor nekem akar tetszeni.

- Mehetünk, szépségem?

A táskámba beledobáltam szükséges holmimat és a kezét fogva mentünk a ház elé, ahol már várt a taxi. Louisékkal elméletileg az Anaya előtt találkozunk.

- Sziasztook. – ölelgettem jól meg Eleanort.

- Jó a pólód. – vigyorgott Louis – Pedig Harry háklis a ruháira.

- Nekem már bármit megenged. – bújtam a barátom karjaiba.

- Azért ne bízzuk el magunkat. – nyomott puszit a homlokomra.

A barba érve elámulva pillantottam körbe. Hihetetlen jól nézett ki a sok leddel körbevilágított box. Az egyik sarokban lévő boksz felé vettük az irányt, míg a fiúk elmentek hozni inni valamit.

Könnyed beszélgetésbe kezdtünk, aminek a végére már barátom ölében kötöttem ki.  Kezei folyamatosan combomat markolászták és simogatták, miközben Louissal nevetett valamin.

- Menjünk ki mosdóba légyszi. – hajolt a fülemhez El én pedig bólintva álltam fel Harry ölelő karjai közül, és mentünk a mosdók felé.

- Jól vagy? – simítottam végig a hátán, ahogy hideg vízzel lögybölte kicsit az arcát.

- Igen, csak egy picit megszédültem a piától semmi gond.

- Szólj, ha rosszul vagy, nehogy elájulj nekem.

Ahogy visszafelé mentünk a fiúkhoz hirtelen utánam kiabált valaki, még a hangos zene ellenére is meghallottam és kíváncsian fordultam hátra.

- Úristen Chad, szia. – adtam neki három puszit.

- Nem gondoltam volna, hogy valaha látlak még LA után. – nos igen, még réges-régen volt vele egy közös modellmunkám.

- Hát én sem, mi újság veled? Mit keresel Londonban?

- Szokásos meló, egy divatanyag. És te?

- Itt lakom, kicsit háttérbeszorult a modellkedés és gyakornokként dolgozok egy stúdióban.

- Jobb is, látszott rajtad már LA-ben is, hogy nem élvezed ezt az örökös utazgatást. Csinos vagy egyébként. – nézett végig rajtam.

- Köszönöm.  Viszont megyek, a barátaimmal jöttem. További sok szerencsét a modellkesében. – mosolyogtam.

- Neked pedig a Londoni életben, jó legyél. – ölelt szorosan magához, majd elengedett és Harryék felé vettem az irányt.

Ahogy láttam a levegő kicsit megfagyott, Louis és El egymással beszélgettek, míg Harry a telefonját nyomkodta. Ahogy leültem mellé se reagált semmit, még csak rám sem nézett. Kérdőn néztem Louisra ő pedig Chad felé biccentett. Hát persze, az örökös durci és féltékenység.

- Harry- tettem a kezem az arcára és kissé hozzábújtam – haragszol?

- Nem. – mondta, de továbbra is csak meredt a telefonjára.

Nagyot sóhajtva dőltem hátra újra, komolyan semmi nem idegesít jobban annál, ha valaki nem szól hozzám. Inkább ordítani le a fejem, jobban tűrném.

Végül Louisék szakították meg a hosszú csendet, hogy ideje lenne hazamennünk.  A taxisnak Harry a saját címét diktálta be, így talán még megengedi, hogy belépjek a házába hatalmas felháborodása ellenére.

Otthon sem viselkedett másképp, csak csöndben eltűnt a lenti zuhanyban, míg én a szobájában vettem azt birtokba. Nagyokat sóhajtva folyattam magamra a forró vizet. Annyira rosszul éreztem magam, pedig tényleg semmi rosszat nem tettem.

Mivel nem vittem magammal felsőt csak felkaptam egy francia bugyit és a melleimet takarva léptem ki a fürdőből. Az ágyon feküdt, szinte láttam, ahogy mindenáron el akarja szakítani a tekintetét rólam, de nem ment neki. Csak csöndben nézett végig rajtam újra és újra. A szekrényéhez lépve kivettem belőle egy fehér pólót, amit magamra kaptam és befeküdtem mellé. Felé fordulva fürkésztem az arcát, elképzelni nem tudtam meddig bírja még ezt a viselkedést.

- Baby, mi lenne ha abbahagynád ezt?

- Mit? – motyogta a tv-t nyomogatva.

Dühösen kaptam ki kezeiből a távirányítót, kikapcsoltam a tv-t és szoba egyik falának vágtam. Az erős ütéstől apró kis adarbokra törve szóródott szét a padlón.

- Leszarom, akkor viselkedj így. – pattantam ki az ágyból és kiszaladtam.

Harry kikerekedett szemekkel pislogott rám, biztos vagyok benne, hogy sosem látta még az ilyen jellegű dühkitörésemet. Egyszerűen ordítani,törni-zúzni lett volna kedvem, így inkább csak az udvar felé vettem az irányt egy kis friss levegőt szívni.  Télen nem feltétlen volt ígéretes bugyiban és pólóban sétálgatni az udvaron, de annyira jól esett most még ez a kis hideg is.

- Meg fogsz fázni. – hallottam meg magam mögött egy rekedtes hangot.

- Mit érdekel ez téged?

- Hogy ne érdekelne? Szívem sajnálom, de nagyon zavart az a csávó a bárban.

- Egyszer dolgoztam vele egy fotózáson hónapokkal ezelőtt és csak köszöntem neki. Nem értem miért kellett ezt így felfújni. – beszéltem neki továbbra is háttal kissé rideg hangnemben.

Meleg kezei rövid időn belül hátulról átöleltek, fejét a nyakamba fúrta és éreztem, ahogy beleszuszog.

- Bocsi tényleg, túlreagáltam. – suttogta a fülembe pár apró puszi között – Gyere menjünk be, mielőtt tüdőgyulladást kapsz. – kapott fel az ölébe mire kissé felsikítottam.

- Utálom, hogy állandóan leveszel a lábamról, mikor 10 perce még robbantam tőled.

- Feltűnt, szerencsére csak egy távirányító bánta. - nevetett.

- Bocsi, hirtelen mozdulat volt.

- Megszoktam már, hogy nem feltétlen vagy egy elveszett csaj. – rakott le az ágyra hatalmas vigyorral és ő is befeküdt mellém – Egyébként imádom, hogy átlátszó rajtad a pólóm.  – vezette tekintetét melleimre.

- Te idióta. - fordítottam neki nevetve hátat.

Rövid időn belül szorosan hozzám simult, keze becsúszott az általam viselt pólója alá és simogatni kezdte a hasam, melleim.

- Harry, elég. – nyöszörögtem.

Hajthatatlan volt, főleg mikor hirtelen anyagon keresztül simított végig rajtam odalent, a levegőt rögtön élesebben szívtam be. Ajkai nyakamra tévedtek ahogy puszilgatni, harapdálni és szívni kezdett egy pontot.  Mielőtt bármit is reagálhattam volna kezei bugyimba csúsztak és simogatni kezdtek.  Levegővételem lassacskán vált egyeletlenné ahogy egyre gyorsabban rajzol köröket középpontomon majd mikor érezte, hogy közel vagyok belém vezette két ujját is.  - Ah Harry. – nyögdécseltem érintései alatt, míg végül el nem értem intenzív örömömig. A nyakamba csókolva húzta ki a kezét, majd a szájához emelte.

- Olyan finom vagy. – vigyorgott rám.

- Olyanokat tudsz mondani.  – temettem arcomat nevetve a kezeimbe, biztos voltam benne, hogy a színe már egyelő egy paradicsoméval.

- Nem értem, hogy jöhetsz zavarba, mikor most ujjaz...

- Seggfej, ki ne merd mondani. – fordítottam neki újra hátat.

- Na előbb még egy idiótával kezdődött a dolog ugyanígy. – nevetett a nyakamba, mielőtt egy párnával nem vágtam fejbe.

- Jobb lesz, ha befogod a nagyszád ,Styles!

- De hevesek vagyunk. – nevetett továbbra is de arcomat látva próbálta magát visszafogni- Na jó, leállok. – tette maga elé védelmezően a kezeit – Tudod, hogy szeretlek.

Hát persze, ilyenkor jön a *hízelegjük magunkat vissza* fázis. Szorosan a mellkasára vonva szorított magához.

- Utállak.

- Én is, baby. – kuncogott, ami már az én arcomra is mosolyt csalt.

- Na de aludjunk, mert holnap mennem kell a stúdióba reggel, fotózásunk lesz Zitával és még előtte haza is kell szaladnom, mert kifogyott a bőröndöm tartalma.

- Néha már olyan mintha itt laknál.

- És ez baj? – néztem fel rá.

- Dehogy, én már azt szeretném, ha ez nem csak mintha lenne.

- Harry nem hagyhatom ott Blairt, meg te is tudod, hogy bennem van néha még ma is az jó kicsit egyedül lennem érzés. Úgyhogy egyelőre jó még ez a mintha állapot. – adtam apró puszit a szájára.

- Nehéz eset vagy még mindig. Jó éjt.
- Álmodj velem. – adtam neki utolsó puszit és a karjaiban hamar elnyomott az álom.