Negyvennegyedik rész - Xmas

Sziasztok!

Tudjátok mennyire fura így a nyár közeledtével karácsonyi részt hozni? Hihetetlen érzés és már most alig várom, hogy nálunk is december 24.-e legyen. :)) Remélem tetszeni fog. 

Kukk be a másik blogra is! :) -> http://sense-harrystyles.blogspot.hu/

Jó olvasást, Mila

Zene

Igazából elég érdekes volt ez a Josh gyerek, ahogy vigyorgott rám és a modora.. szörnyen unszimpatikus. Ezért is léptem le olyan gyorsan, nem igazán lett volna most hangulatom hozzá, bár nem gondolom, hogy Harry sokáig tűrte volna. Érdekes.

Otthon egész délután a számítógépem előtt ültem és retusáltam a két anyagot. Eléggé felhalmozódott a munka emiatt a pár nap kihagyás miatt, úgyhogy most szenvedhetek vele. De nem bánom, hihetetlen jól éreztem magam.

Harry 7 után küldött SMS-t, hogy úton van és mivel ismeri a munkamániás énem hoz kaját is, imádtam is ezért. Már majd éhen haltam.

- Szia szépségem. – adott apró csókot miután ajtót nyitottam neki.

- Mit hoztál?

- Kínait. – ragadta meg a kezem és maga után húzott a konyhába.

Mivel a kajak még meleg volt gyorsan kiszedtem két tányérba majd leültem Harryvel szembe az asztalhoz.

- Hogy állsz?

- Még van úgy 10-20 kép. Nem túl jól. – nevettem fel kínosan- Úgyhogy nem akarom, hogy itt unatkozz és ha gondolod hazamehetsz. – húztam el a számat.

- Most haza akarsz küldeni?

- Nem, dehogyis. El sem hiszed mennyire örülök hogy vége jöttél de nem akarom, hogy unatkozz vagy ilyesmi..

- Kicsi szívem te nem vagy normális. – kacagott fel.

- Köszi. – nevettem én is majd inkább felálltam és átültem az ölébe.

- Tudhatnád, hogy egész nap arra vártam, hogy itt legyek.  Eltekintve attól, hogy közben mit csinálsz. – csókolt meg.

Végül a vacsorámat már az ölében fogyasztottam el pár édes csókkal kísérve.  Később a szobámban ő szinte rögtön elterült az ágyon a laptopommal én pedig visszaültem a gép elé retusálni.

- Az a vastag könyv mi? – mutatott a polcomra.

- Az nem könyv hanem fotóalbum a képeimmel. A munkáim nagy része bennem van.

- Amiket te fotóztál vagy amiket rólad fotóztak?- kíváncsiskodott tovább amin jót mosolyogtam.

- Amiket rólam fotóztak.

Még ki sem mondtam a mondatot de ő már rá is vetette magát a két vastag fotóalbumra és azzal együtt visszaült az ágyra. Ránézve igencsak jót nevettem, ugyanis némelyik képet olyan csillogó szemekkel figyelte, mintha kitudja mit nézne.. Pedig csak én voltam rajtuk.

- Tudod melyik a kedvenc képem? –szólalt meg fél órán belül

- Na melyik?

- Gyönyörű vagy rajta. – kacsintott rám.

- Azt hittem beleválasztasz valamelyik fehérneműs képbe, de örülök hogy nem.
- Ruhában is vagy olyan szép mint nélküle és jobb szeretem csak én látni azt.

- Akkor nem is tetszenek?- szomorodtam el és mellé ültem.

- Hogy ne tetszene, nincs a földön nálad szebb lány, szívem. – húzott magához egy nagy puszit adva a homlokomra.

- Nekem ez a kedvencem. – lapoztam a végére ahol a közös fotózásunk képei voltak, mikor először találkoztunk Miamiban.

- Ha ezek nincsenek most nem hiszem, hogy itt ülnénk.

- Az tuti. – csókoltam meg majd visszaültem a gépem elé.

Már tényleg csak pár kép volt hátra, és míg a képeket elküldtem e-mailben a cégnek Hazza vissza is jött a zuhanyzásból. Csak egy törölköző volt a derekára kötve és elvigyorodott mikor látta, hogy rajta legeltetem a tekintetemet.

- I want you to rock me, fuck me, suck me yeah. – énekelte igencsak másképp a csípőjét rázva.

- Hogy lehet ennyire perverz és idióta. – kacagtam.

- Nem tetszem?- tette szét a kezét ezzel egy időben lerántva törölközőjét magáról.

- Harry. – visítottam miközben továbbra nevetve takartam el a szemeimet.

- Mintha nem láttál volna még így.. Kinyithatod amúgy, felöltöztem.

Elvettem a kezemet a szemem elől ő pedig győztes mosollyal bámult rám ugyanonnan továbbra is meztelenül.

- Köcsög vagy. – álltam fel és el akartam menni mellette én is zuhanyozni de elkapta a kezem és magához húzott.

Eléggé érdekes helyzet volt, ahogy anyaszült meztelenül húzott a karjaiba és valahogy nem tudtam ettől elvonatkoztatni.

- Imádom, hogy ennyire zavarban vagy, baby. – suttogta a fülembe.

- Fogd be, Styles. – intéztem el szokásos mondatommal és már úton is voltam le a fürdőbe.

Magamhoz képest gyorsan végeztem a zuhanyzással, majd felvettem egy rövid topot egy francia bugyival és vissza is mentem a szobába. Harry már az ágyon feküdt, így a gépemet kikapcsoltam és a hajamat gyorsat átfésültem.

- Sexy mikor egy szál bugyiban pucsítasz előttem. – szólalt meg hirtelen, ugyanis az egér eléréséhez kicsit le ellett hajolnom.

- Te felöltöztél már?

- Nézd meg. – kacsintott.

- Te idióta. – ráztam nevetve a fejem majd bevetettem maga mellé az ágyba.

Ő a hasára fordulva hajolt kissé felém és kezdett el apró pusziikat adagolni a számra. A sokadik puszi után már mindketten elmosolyodtunk és tarkójánál fogva állítottam meg és adtam neki igazi csókot.

Ezek után hosszú csönd állt be, miközben egymás arcát fürkésztük. Közben kezem szüntelenül kezdett el mozogni Harry hátán, ő pedig egy idő után lehunyt szemmel hajtotta le a fejét.  Kissé értetlenül húztam el a kezem mire megszólalt.

- Ne, csináld! Jól esik. – villantotta meg gödröcskéit és tovább simogattam.

Eleinte nem értettem mire mered annyira a mellkasomon, majd eszem bejutott a nyaklánc és hatalmas mosollyal az arcomon fogtam a kezem közé.

- Mióta adtad le sem vettem. 

- Szeretlek. – szólalt meg hosszú csend után mély, férfias hangján ami az én szívemet rögtön melengette.

- Én is szeretlek.

**

 A napok hatalmas gyorsasággal haladtak a karácsony felé. Blairrel már az egész házunk ki volt díszítve és a fenyőfa is harci díszben állt a nappali sarkában. Igencsak nagy buli volt feldíszíteni a mi ki csajos fánkat, olyanok voltunk már mint egy testvérpár. Harry ma este fog átjönni ajándékozni, ugyanis holnap, azaz 22. –én már indulok haza Magyarországra. Azt hittem sosem jön már végre el az a nap, hogy végre hazalátogathatok.

Na de ne rohanjunk ennyire előre. Ajándékvásárlásban mindig is csapnivaló voltam, így aztán Blairrel kb. fél Londont bejártam mire mindenkinek sikerült valami elfogadható ajándékot vennem. Anyukám egy gyönyörű Prada táskát fog kapni hozzá illő pénztárcával, apukám pedig egy gyönyörű és értékes órát.  Remélem tetszeni fog nekik.

Az este gyorsan átöltöztem, a hajamat lófarokba kötöttem és alig vártam, hogy Harry végre megérkezzen. Épp a lépcsőn baktattam le mikor Blair beengedte őt az ajtón.

- Szép estét a hölgyeknek. – vigyorgott ránk Harry és adott két puszit Blairnek és felém fordulva megcsókolt.

Harry is betette a karácsonyfánk alá az ajándékát, majd miután gyorsan lefényképeztük körbeültük.

- Olyan kakukktojásnak érzem magam srácok.  – nevetett kínosan a barátnőm.

- Ugyan már, olyan mintha a tesóm lennél nem maradhatsz ki ebből.

- Na kezdjük már, kíváncsi vagyok. – bújt ki Harryből kisfiús énje.

- Na akkor én kezdem. – vettem kezembe az ajándékom és Harry felé fordultam- Igazából fogalmam nem volt mit kellene neked vennem, hiszen tényleg mindened megvan.  De azért remélem tetszeni fog. – mondtam szégyenlősen – Boldog karácsonyt! – nyújtottam felé a dobozkát.

Zavarosomon persze vigyora egyre nagyobb lett majd közelebb hajolt és miután a fülembe suttogott egy köszönöm-öt egy hosszú csókkal is megjutalmazott.  A doboz egy nyakláncot tartalmazott, ami kulcs alakú volt. - Nem akartam egyértelmű medált venni rá, de ha megfordítod a hátán ott díszeleg a nevem. Szeretnék mindig veled lenni így, mondhatni.

- Akkor ez a szíved kulcsa remélem.  – húzódott az szája édes mosolyra én pedig csak nagyot bólintottam.

Szinte rögtön a nyakába akasztotta és a pólója alá rejtette. Direkt vettem hosszabbat, igazából nem akarom én a világ elé tárni a dolgainkat.

- Nos igazából ami ebben van csak mellékes. De akkor először nézd meg ezt. Boldog karácsonyt szépségem. – lopott újabb csókot.

A doboz egy digitális képkeretet tartalmazott, rengeteg közös képpel rólunk. A kereten pedig az ő írásával volt egy „I love you! H.” felirat. Őszintén szólva megbeszéltük, hogy nem az árakban mérjük ezt a karácsonyt egymás felé. Ezért is voltak mondhatni ilyen’ értéktelen’ de a szívünkben annál értékesebb dolgok a fa alatt.

- Ezek a képek. – kacagtam fel némelyik láttán, haláliak voltak.

- Van még valami.. – szólalt meg mire rákaptam a tekintetem- Igazából félek tőle, hogy kiakadsz érte amiért ilyet tettem, de én annyira jónak látom és úgy tetszik. 

- Harry, mit csináltál?- pislogtam rá hatalmas szemekkel, már igencsak megijesztett.

Inge ujját feltűrte, majd levette az óráját és csuklója oldalsó részt hatalmas vigyorral elém tolta. Nos mondhatni az állam a földet súrolta, mikor szemet szúrt nekem a  minta. Igazából kissé kacifántos volt és nem túl nagy, de nekem rögtön leesett, hogy az bizony egy T betű.

- Nem hiszem el, Harry. Úristen.

- Akármi is történjen biztos vagyok benne, hogy úgysem akarnálak elfelejteni soha.  Azért mégiscsak te vagy szinte az első, aki ilyen érzéseket vált ki belőlem..

- Hihetetlen vagy. - borultam a nyakába- Annyira szeretlek.

- Na jól van babák, már tényleg teljesen egyedül érzem magam és már végképp elkönyveltem, hogy egyedül halok meg titeket látva, így aztán Hazza baby, nincs belőled még egy véletlenül? – húzogatta Blair a szemöldökét amin felnevettem.

- Egy van belőle és az enyém. – pusziltam meg az említett személy arcán.

- Óh Blair igényt tartanál rám mi? – húzogatta a szemöldökét Harry.

- Ha elkezdtek flörtölni rátok borítom a fát. 

- Nyugi tesó. – vigyorgott Blair- Itt az ajándékom. Mondhatni ezt ketten is kapjátok vagy mi.. szóval boldog karácsonyt csajszi. – ölelgetett meg.

A dobozt kibontva valahogy nem csalódtam Blairben, mikor egy Victoria’s Secret zacskó villant ki belőle.

- Nem vagy normális komolyan. – ráztam a fejem.

- Blair komolyan mondom életedben végre valami jót is tettél felém. – dobott neki puszit a barátom.

Igazából már megszoktam, hogy örökösen egymás vérét szívják. Én mindig jókat nevetek rajtuk, főleg mikor Blair vagy Harry mellé állva támad rám a másik fél.

Harryvel végül befoglaltuk a szobámat. Még végeztem a pakolással pár utolsó simítást, majd befészkeltem magam a karjaiba és a kezdőbetűmet kezdtem simizni a csuklóját. Annyira jól esett ez tőle, hihetetlen, hogy ennyire bízik bennem és a kapcsolatunkban.

- Alapra is fogsz hiányozni, de ezek után meg végképp. – motyogtam a mellkasába.

- Mikor jössz vissza? – fogott meg egy tincset, amit csavargatni kezdett.

- 31.-én, a szilvesztert már veletek töltöm.  Te is Holmes Chapelben leszel?

- Igen, anya és Gemma így is le fogja venni a fejem, hogy nem vittelek. - nevetett.

- Mond meg nekik, hogy puszilom őket és hogy legközelebb már mindenképp megyek veled.