Negyvenhatodik rész - Szeretem, de...

Zene

Végül csak egy újabb fél órás smárolás után engedett el. A fürdőben vettem egy gyors zuhanyt, a hajamba varázsoltam pár göndörebb tincset, a szemeimet pedig kicsit cicásan húztam ki és késznek is tituláltam magam. 

- Mmm ha van jó nő! – nézett végig rajtam hatalmas mosollyal Harry.

Egy puszit küldve felé fújtam magamra kedvenc parfümömből, és vettem fel a kabátomat miközben én is szemügyre vettem őt. Ő is kicsípte magát, így a szokásos fekete felső, fekete nadrág cucchoz még felvett egy piros kockás inget és egy zakót.  Tetszett.

A tükörben pillantottam épp végig magamon az előszobában mikor odajött és hátulról megölelt. Jó volt visszanézni a tükörképünkre, mindkettőnk arcán díszelgett egy széles mosoly, amit kétségtelenül egymás jelenléte váltott ki.

- Azért vitathatatlanul szép pár vagyunk, nem? – illegettem magam nevetve előtte, szavaimat hallva ő is elvigyorodott és csak egy apró puszival válaszolt az arcomra.

Azt hiszem mára már örömmel kijelenthetjük azt, hogy együtt vagyunk. Persze a média egyelőre csak találgat, de mivel nem igazán ’ bujkálunk’ szerintem már egy nyílt titok az egész.  Konkrétan egy teljesen tini botrány tört ki már akkor is, mikor például bekövettem Instagramon az anyukáját vagy Gemmát, arról meg nem is beszélve mikor Hazza lájkolja egy képem. Na akkor végképp.. ezért is tartok én attól, hogy bármit is nyíltan kijelentsünk. Harry többször felhozta már, tudom  hogy utál úgymond „hazudni” a rajongóinak, úgyhogy egyik helyzet sem tűnik túl fényesnek.

A taxi fél órán belül kitett minket egy méretes villa előtt, amiből már dübörgött a zene. Nos igen, eléggé későn sikerült csak ideérnünk, már 11 óra volt.  Harry jó pár embernek bemutatott, és szint egész este el sem engedte a kezem. Most voltunk először így bulizni, de valahogy jobb volt mint az örökös részegre ivászatom…

- Drága. – ugrott a nyakamba Blair.

- De részeg vagy, istenem. – nevettem már a testtartásán.

- Leszarom, gyere zene van. – rántott ki szó szerint Harry kezeiből és húzott maga után.

Szokásomhoz hűen kénytelen voltam tombolni egyet, és hamar hozzánk vegyült Perrie és Eleanor.  Nagyokat kacagva táncikáltunk a lányokkal és a végére a fiúk is odajöttek. Igencsak hamar sikerült magunkat belevetni a buliba. Harry pár pillanaton belül kezeit derekamra csúsztatta és maga felé fordított. Fejét közelebb hajtotta, ezzel kicsit eltolva az enyémet és a nyakamon hagyott pár édes puszit. Közben kezei szorosan tartottak a derekamon miközben a zenére mozogtunk picit jobbra-balra. Tudta mi a gyenge pontom, így ajkai hamar a fülem mögötti részre tértek és kissé ráharaptak arra. Kezeim összeszorultak a tarkóján az ő arcán pedig elégedett mosoly jelent meg. Meg sem lepődtem mikor kezei fenekemre csúsztak, és kissé megmarkolták azt. Annyira megszoktam már, hogy örökösen ezt csinálja, zárójelben hozzáteszem, hogy nem mintha zavarna.  Ahogy belenéztem gyönyörű szemeibe arcunkon őszinte mosoly jelent meg újra és hajoltunk közelebb egymáshoz egy csókra.

- Mindjárt éjfél, gyere csak. – kapta el a kezem és maga után húzott egyenesen az erkélyre. Ahogy odaértünk nekinyomott az erély szélének és újra lassan csókolni kezdett.

- 3…2…1 *és nagy sikítás*- hallatszott bentről én pedig elmosolyodtam, hogy szinte átcsókolóztunk magunkat az újévbe.

- Boldog újévet szépségem. – motyogta a fülembe.

- Boldog újévet. – koccintottunk majd végignéztük London hatalmas tűzijátékát.

Átcsókolózni magunkat az újévbe? Eddig csak filmekben tapasztaltam ilyet, de élőben átélni tényleg varázslatos. Sokan mondják, hogy ahogy kezded az újév percet az fogja jellemezni a teljes évedet. Nos én nem bánnám.

Végül csak visszamentünk a többiekhez, mindenkit köszöntöttünk újév alkalmából és folytatódott a buli.  Én leginkább vagy iszogattam Eleanorral vagy Harryt ölelgettem épp, nem igazán vittem túlzásba most ezt a nagy bulizást. Talán az is benne van, hogy reggel 5 óta talpon vagyok meg a repülés is rányomott.  De összességében tök jól éreztem magam.

Másnap jóval dél után voltunk már mikor ébredeztem. Csak halkan feljebb tornáztam magam picit az ágyba és a telefonomért nyúltam.

Elértünk arra szintre, hogy már kapok pár szeretetteljes tweetet is, úgyhogy tudok én is kiírogatni dolgokat.

Jó reggelt London, 2014 van! remélem csodálatos évetek lesz : ) szeretlek titeket és látom a rengeteg posztot amit küldötök nekem <3 xoxo

Jó pár kérdésre válaszolgattam, a legviccesebb talán ez volt?

Harry mit csinál? :D

Alszik, mint mindig :DD

Végül 1 után csak sikerült elszakadnom a Twittertől, szokásos teendőimet elvégeztem a fürdőben majd egy étlapot böngészve rendeltem egy hatalmas pizzát. Rövid időn belül már a falat kapartam az unalmamban, úgyhogy inkább felmentem vissza Harryhez. Óvatosan a felsőteste felé térdeltem és pár apró puszit nyomtam az arcára majd a szájára.

- Mmm előbb gondolkodtam, hogy lemegyek de valahogy éreztem, hogy erre érdemes várnom. – motyogta csukott szemmel.Hangja még az átlagosnál is mélyebb volt, a hideg futkosott tőle a hátamon.

- Szörnyű vagy, már meghalok az unalomba.

- Láttam, hogy elvoltál Twitteren. – vigyorgott rám.

Nem értettem kora reggeli hirtelen jókedvét, viszont mikor tekintete dekoltázsomra csúszott rögtön leesett a dolog és fejrázva csókoltam meg. Akkor még mennyire szép is volt minden…

**

Persze mi sem gondolhattuk, hogy ez a mérhetetlen szerelem és boldogság olyan nagyon sokáig tart. Magyarországról visszaérve az első hétben sikerült elég csúnyán összevesznünk, így visszagondolva hülyeség volt, de így alakult..

- Most komolyan azért mentél Magyarországra a családodhoz az ünnepekre, hogy végigbulizd és idd az egészet? – bukott ki belőle, ami egész héten láttam rajta, hogy nyomta a szívét.

- Mi baj van azzal, hogy 19 évesen a barátaimmal bulizok, akiket nem mellesleg 2 éve láttam utoljára. Miért kell ezen balhézni állandóan? – emeltem fel én is a hangom.

- Nem kéne, ha ép keretekben tudnád tartani.

- Mert nem tudom?

- Hány palival voltál rajtam kívül?

- Egyel sem, Harry könyörgöm. – ráztam a fejem, itt már tényleg nagyon ideges voltam.

- És Marcell? – kérdezett bele abba a névbe, amibe még 2 év után is duplát ver a szívem

Oké csúnya ezt így leírni, de akárhogy is nézzük ő volt az első igazi szerelmem. Vele tapasztaltam meg olyanokat amiket soha senkivel. Ezért is nem vagyok hozzászokva ehhez a féltékenykedéshez. Vele nem volt ilyen, rengetegszer buliztunk együtt.. sőt eleve úgy is ismerkedtünk meg és később jöttünk össze. Mindig is tipikus nőcsábász volt, de mégis bíztam benne valamiért.

- Semmit nem csináltam vele. – vettem kicsit lejjebb a hangerőt- Mikor tudsz már bennem végre megbízni? Mikor jön el annak az ideje?

- Amikor be is bizonyítod.

- Nálad a bizonyítás azt jelenti, hogy üljek otthon és ne nézzek rá egy férfinemű emberre sem. De tudod, nem vagyok ilyen. És most őszintén megmondom neked, hogy Marci még most is közel áll hozzám, sokat jelentett nekem mégsem voltam vele, pedig megtehettem volna. Mi ez, ha nem bizonyítás?

- Majd hiszem, ha látom. – mondta flegmán nálam pedig végképp elszakadt a cérna.

- Elég. Vége van, nem csinálom ezt tovább. Még hivatalosan együtt sem vagyunk és már ez van. Én nem akarom ezt. – kiabáltam.

- Nem? Jól meggondoltad?

- Igen. – néztem vele farkasszemet és perceken belül már csak a bejárati ajtó csapódását hallottam.

Igen, mondhatni tényleg végleges volt az a bizonyos „még el sem kezdődött, de már véget ért” dolog. Bizonyítja ezt az, hogy azóta már 1 hónap telt el lassan január végét írunk. Ebben az egy hónapban mondhatni mindkettőnknek elment az esze. Ő visszacsapódott picit a Josh féle társaságba és a legtöbb hétvégéjét a Funky Buddha területén tölti. Én pedig úgyszint, Blairrel kicsit felfedezzük London éjszakáját, amikre ideköltözésem során nem volt lehetőségem. Mindenkinek előadom a „nem érdekel” dolgot és hogy magas ívben leszarom mit csinál Harry és kivel. Egyelőre nem tudom, hogy ez belül is így van-e, de szépen mélyen el van nyomva az tuti.

Már mondhatni megtanultam, hogy a legjobb elnyomni őt magamba. Ugyanazt azt csináltam, mikor anno összevesztünk, munkába menekültem. Ennek persze meglett a gyümölcse így lassacskán rám volt bízva egy-két fotózás véglegesen. Már nem csak egy hülye gyakornok voltam, hanem a én kezemben volt a fényképező. Imádtam csinálni.

Persze ez a két dolog eléggé üti egymás. Egy dolgozó nő, aki nem tud felnőni és örökösen bulizik. Nem tudom, valamiért nem akarom elfogadni azt, hogy le vagyok kötve valaki mellett. Harry pedig "elvárta" volna ezt. Nem szeretek senki pórázán lenni. Szeretem, de nem tűrhetem ezt.