Az egész napot Harryvel töltöttem. Én a gépemen retusáltam, ő pedig mellettem írt épp új dalokat. Akárhányszor felcsendült a hangja hatalmas mosollyal hallgattam azt. Mindig el tudott varázsolni ezekkel, az akarata nélkül is. Az esti órákban pedig kitalálta Louissal, hogy menjünk le az egyik újonnan nyílt bárba.
- Dupla
randi. Mehetünk. – vigyorogtam rá és az emelet felé indultam, mire elkapta a
kezem és visszahúzott.
- Olyan rég
láttalak ilyen felszabadultnak.
- Boldog
vagyok. – öleltem át a felsőtestét és magamba szívtam a már megszokott férfias illatát.
Míg Harry
lent telefonált én a szobájába mentem elkészülni. Szemet szúrt a széken
az egyik pólója, amit felkaptam. Kicsit bő volt, de a szoknyába húzva
hihetetlenül tetszett. A szememet kissé cicásan kihúztam a, hajamba pedig pár
göndör tincset varázsoltam. Igazából magamon is láttam a saját boldogságom, az
arcom ki volt simulva a kék szemeim pedig csak úgy ragyogtak.
- Ezt ki
engedte meg?
- Naa, úgy
megtetszett. – váltottam hízelgő hangnembe.
- Nem hiszem
el, hogy mindenre rá tudsz venni. – vigyorodott el végül és húzott magához- De
csak mert ilyen jó kis sexy cuccot választottál hozzá. – csúszott keze a
fenekemre.
- Valamit
valamiért. – csókoltam meg.
- Na akkor
segíthetnél nekem is, hogy mit óhajtanál látni rajtam.
- Hmm..-
léptem a szekrényéhez és hosszas agyalás
után kivettem egy szürke inget a szokásos szaggatott fekete farmerével.
Egy csókkal
köszönte meg őket és a fürdőbe ment. Elmosolyodva pillantottam végig rajta
általam kiválasztott ruháiban. Szerettem mikor
nekem akar tetszeni.
- Mehetünk,
szépségem?
A táskámba
beledobáltam szükséges holmimat és a kezét fogva mentünk a ház elé, ahol már
várt a taxi. Louisékkal elméletileg az Anaya előtt találkozunk.
- Sziasztook.
– ölelgettem jól meg Eleanort.
- Jó a pólód.
– vigyorgott Louis – Pedig Harry háklis a ruháira.
- Nekem már
bármit megenged. – bújtam a barátom karjaiba.
A barba érve
elámulva pillantottam körbe. Hihetetlen jól nézett ki a sok leddel körbevilágított
box. Az egyik sarokban lévő boksz felé vettük az irányt, míg a fiúk elmentek
hozni inni valamit.
Könnyed beszélgetésbe kezdtünk, aminek a végére már barátom ölében kötöttem ki. Kezei
folyamatosan combomat markolászták és simogatták, miközben Louissal nevetett
valamin.
- Menjünk ki
mosdóba légyszi. – hajolt a fülemhez El én pedig bólintva álltam fel Harry ölelő karjai közül, és mentünk a mosdók felé.
- Jól vagy? –
simítottam végig a hátán, ahogy hideg vízzel lögybölte kicsit az arcát.
- Igen, csak
egy picit megszédültem a piától semmi gond.
- Szólj, ha
rosszul vagy, nehogy elájulj nekem.
Ahogy
visszafelé mentünk a fiúkhoz hirtelen utánam kiabált valaki, még a hangos zene
ellenére is meghallottam és kíváncsian fordultam hátra.
- Úristen
Chad, szia. – adtam neki három puszit.
- Nem
gondoltam volna, hogy valaha látlak még LA után. – nos igen, még réges-régen
volt vele egy közös modellmunkám.
- Hát én sem,
mi újság veled? Mit keresel Londonban?
- Szokásos
meló, egy divatanyag. És te?
- Itt lakom,
kicsit háttérbeszorult a modellkedés és gyakornokként dolgozok egy stúdióban.
- Jobb is,
látszott rajtad már LA-ben is, hogy nem élvezed ezt az örökös utazgatást.
Csinos vagy egyébként. – nézett végig rajtam.
-
Köszönöm. Viszont megyek, a barátaimmal
jöttem. További sok szerencsét a modellkesében. – mosolyogtam.
- Neked pedig
a Londoni életben, jó legyél. – ölelt szorosan magához, majd elengedett és
Harryék felé vettem az irányt.
Ahogy láttam
a levegő kicsit megfagyott, Louis és El egymással beszélgettek, míg Harry a
telefonját nyomkodta. Ahogy leültem mellé se reagált semmit, még csak rám sem
nézett. Kérdőn néztem Louisra ő pedig Chad felé biccentett. Hát persze, az
örökös durci és féltékenység.
- Harry-
tettem a kezem az arcára és kissé hozzábújtam – haragszol?
- Nem. –
mondta, de továbbra is csak meredt a telefonjára.
Nagyot
sóhajtva dőltem hátra újra, komolyan semmi nem idegesít jobban annál, ha valaki
nem szól hozzám. Inkább ordítani le a fejem, jobban tűrném.
Végül Louisék
szakították meg a hosszú csendet, hogy ideje lenne hazamennünk. A taxisnak Harry a saját címét diktálta be,
így talán még megengedi, hogy belépjek a házába hatalmas felháborodása ellenére.
Otthon sem
viselkedett másképp, csak csöndben eltűnt a lenti zuhanyban, míg én a szobájában
vettem azt birtokba. Nagyokat sóhajtva folyattam magamra a forró vizet. Annyira
rosszul éreztem magam, pedig tényleg semmi rosszat nem tettem.
Mivel nem
vittem magammal felsőt csak felkaptam egy francia bugyit és a melleimet takarva
léptem ki a fürdőből. Az ágyon feküdt, szinte láttam, ahogy mindenáron el
akarja szakítani a tekintetét rólam, de nem ment neki. Csak csöndben nézett
végig rajtam újra és újra. A szekrényéhez lépve kivettem belőle egy fehér pólót, amit magamra kaptam és befeküdtem mellé. Felé fordulva fürkésztem az arcát,
elképzelni nem tudtam meddig bírja még ezt a viselkedést.
- Baby, mi
lenne ha abbahagynád ezt?
- Mit? –
motyogta a tv-t nyomogatva.
Dühösen
kaptam ki kezeiből a távirányítót, kikapcsoltam a tv-t és szoba egyik falának vágtam.
Az erős ütéstől apró kis adarbokra törve szóródott szét a padlón.
- Leszarom,
akkor viselkedj így. – pattantam ki az ágyból és kiszaladtam.
Harry
kikerekedett szemekkel pislogott rám, biztos vagyok benne, hogy sosem látta még
az ilyen jellegű dühkitörésemet. Egyszerűen ordítani,törni-zúzni lett volna kedvem, így
inkább csak az udvar felé vettem az irányt egy kis friss levegőt szívni. Télen nem feltétlen volt ígéretes bugyiban és
pólóban sétálgatni az udvaron, de annyira jól esett most még ez a kis hideg is.
- Meg fogsz
fázni. – hallottam meg magam mögött egy rekedtes hangot.
- Mit érdekel
ez téged?
- Hogy ne
érdekelne? Szívem sajnálom, de nagyon zavart az a csávó a bárban.
- Egyszer
dolgoztam vele egy fotózáson hónapokkal ezelőtt és csak köszöntem neki. Nem
értem miért kellett ezt így felfújni. – beszéltem neki továbbra is háttal kissé
rideg hangnemben.
Meleg kezei
rövid időn belül hátulról átöleltek, fejét a nyakamba fúrta és éreztem, ahogy
beleszuszog.
- Bocsi
tényleg, túlreagáltam. – suttogta a fülembe pár apró puszi között – Gyere
menjünk be, mielőtt tüdőgyulladást kapsz. – kapott fel az ölébe mire kissé
felsikítottam.
- Utálom,
hogy állandóan leveszel a lábamról, mikor 10 perce még robbantam tőled.
- Feltűnt,
szerencsére csak egy távirányító bánta. - nevetett.
- Bocsi,
hirtelen mozdulat volt.
- Megszoktam
már, hogy nem feltétlen vagy egy elveszett csaj. – rakott le az ágyra hatalmas
vigyorral és ő is befeküdt mellém – Egyébként imádom, hogy átlátszó rajtad a
pólóm. – vezette tekintetét melleimre.
- Te idióta.
- fordítottam neki nevetve hátat.
Rövid időn
belül szorosan hozzám simult, keze becsúszott az általam viselt pólója alá és
simogatni kezdte a hasam, melleim.
- Harry,
elég. – nyöszörögtem.
Hajthatatlan
volt, főleg mikor hirtelen anyagon keresztül simított végig rajtam odalent, a levegőt
rögtön élesebben szívtam be. Ajkai nyakamra tévedtek ahogy puszilgatni,
harapdálni és szívni kezdett egy pontot.
Mielőtt bármit is reagálhattam volna kezei bugyimba csúsztak és
simogatni kezdtek. Levegővételem
lassacskán vált egyeletlenné ahogy egyre gyorsabban rajzol köröket
középpontomon majd mikor érezte, hogy közel vagyok belém vezette két ujját
is. - Ah Harry. – nyögdécseltem
érintései alatt, míg végül el nem értem intenzív örömömig. A nyakamba
csókolva húzta ki a kezét, majd a szájához emelte.
- Olyan finom
vagy. – vigyorgott rám.
- Olyanokat tudsz mondani. – temettem
arcomat nevetve a kezeimbe, biztos voltam benne, hogy a színe már egyelő egy paradicsoméval.
- Nem értem,
hogy jöhetsz zavarba, mikor most ujjaz...
- Seggfej, ki ne merd mondani. –
fordítottam neki újra hátat.
- Na előbb
még egy idiótával kezdődött a dolog ugyanígy. – nevetett a nyakamba, mielőtt egy
párnával nem vágtam fejbe.
- Jobb lesz,
ha befogod a nagyszád ,Styles!
- De hevesek
vagyunk. – nevetett továbbra is de arcomat látva próbálta magát visszafogni- Na
jó, leállok. – tette maga elé védelmezően a kezeit – Tudod, hogy szeretlek.
Hát persze,
ilyenkor jön a *hízelegjük magunkat vissza* fázis. Szorosan a mellkasára vonva
szorított magához.
- Utállak.
- Én is,
baby. – kuncogott, ami már az én arcomra is mosolyt csalt.
- Na de
aludjunk, mert holnap mennem kell a stúdióba reggel, fotózásunk lesz Zitával és
még előtte haza is kell szaladnom, mert kifogyott a bőröndöm tartalma.
- Néha már
olyan mintha itt laknál.
- És ez baj?
– néztem fel rá.
- Dehogy, én
már azt szeretném, ha ez nem csak mintha lenne.
- Harry nem
hagyhatom ott Blairt, meg te is tudod, hogy bennem van néha még ma is az jó
kicsit egyedül lennem érzés. Úgyhogy egyelőre jó még ez a mintha állapot. –
adtam apró puszit a szájára.
- Nehéz eset vagy még mindig. Jó éjt.- Álmodj velem. – adtam neki utolsó puszit és a karjaiban hamar elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése