Heeey! Az új blogom megnyitotta kapuit. Nézzetek be! :) LoveGame START! -> http://lovegame-harrystyles.blogspot.hu/

LoveGame

A legújabb blogom hamarosan megnyitja kapuit. :) LoveGame -> Coming soon...

Írói utószó

Sziasztok!

Hát elérkeztünk ide is, a saját búcsúzómhoz. 2012 december 5-én kezdtem el írni ezt a történetet. Rég volt, kezdő voltam, de sokat fejlődtem ezalatt a 2 év alatt. A blog eleinte Justinnal kezdődött, majd egy hirtelen ötletnél fogva Harryvel folytatódott. Nagyon sok olvasót vesztettem ekkor, de nem szerettem volna tömegtörténetet írni.  Így hát szeretném megköszönni nektek, olvasóknak, akik akár az elejétől fogva, akár közben becsatlakozva, de nyomon követtetek. Mindig is abszurd volt belegondolnom, hogy bizony vannak olyan emberek, akik szabadidejükben az én irományaimat olvassák. Nagyon hálás vagyok nektek ezért. Rengetegszer eszembe jutott a blog bezárása, szüneteltetése, de nem éreztem volna fernek azokkal szemben, akik várták. Így hát folytattam és egy szép kerek sztorivá nőtte ki magát.

Furcsa dolog ezt az utószót írni. Nagyon nehéz megválni a Make You Believe-től. Az életem sok-sok szakaszán mellettem volt, rengetegszer temetkeztem írásba akár éjszakába nyúlóan is. A legszomorúbb napjaimon ment mindig a legjobban az írás. Ilyenkor csak felnyitottam magam előtt a saját kis világom és én irányítottam mindent. Kiírtam az érzéseimet, gondolataimat. Felszabadultabb lettem tőle.

Pár furcsa érdekesség:

•       A kedvenc fejezeteim a 27-31. –ig. A Miami nyaralás részei, imádtam őket írni.
•     A részek nagy része hónapokra előre meg volt írva.
•     A történet főszereplője Tatjana Molnar a való életben is modell: Sara Sampaio.
•    Az ismerőseim közül csak a két legjobb barátnőmnek mertem megmutatni a blogot. Azt mondták rám ismertek Tatyban. Furcsa volt ezt hallani.
•  A legtöbb fejezetet Depeche Mode: Enjoy the silence című dalára írtam. Például a mostani utószót is.
• Valamiért mindig fontosnak tartottam megmutatni Tatjana megjelenését. Enélkül lehetetlennek tartottam elképzelni az adott jeleneteket. Mindig órákon át keresgettem tökéletes ruhákat neki, mint a való életben magamnak. Furcsa. :D
• Mindig csak este tudtam írni, nappal sohasem ment. Ilyenkor volt, hogy ülve alvásig pötyögtem.

Pár statisztika:

• A történetet 10 különböző országból olvasatotok. 
  
• Összesen 29 796 ember járt eddig a blogon, lassacskán 30 ezer.
  

Remélem továbbra is mellettem maradtok. Természetesen a Sense-n továbbra is megtaláltok, valamint nemsokára megnyitja kapuit a Love Game. Erről egyelőre még nem árulok el semmit, de hamarosan minden kiderül.

Még egyszer köszönöm nektek, hogy mellettem voltatok. Ezzel a mondattal le is zárnám ezt a bejegyzést, az I make u believe mögé pedig hivatalosan is kikerül a BEFEJEZETT jelző. Imádlak titeket.  Ölelés, Mila

Epilógus

Nos, nézzük csak. Emlékszel mikor először találkoztunk Miamiban? Akkor az életem egyik elég elveszett időszakát éltem és te voltál, aki megmutatta a helyes utat. A legjobb barátomként tekintettem rád. Aztán a barátságból életem első divatbemutatós éjszakáján több lett, valami elkezdődött. Valahogy összegabalyodtunk és az élet nem tud minket szétszedni, vagy talán nem is akar. Veszekedések, szünetek, kibékülések és rengeteg boldog pillanat. Emlékszem mennyi ideig elnyomtam magamban az érzést, te pedig mennyit hajtottál azért, hogy érezhesd. Pedig bennem is megvolt az első pillanattól fogva, csak hát féltem. Most pedig bármikor világgá kürtölném mennyire Szeretlek téged, tiszta szívemből. A világ legszerencsésebb emberének érzem magam, amiért szerethetlek. Sosem gondoltam volna, hogy 24 évesen az esküvőmre fogok készülni. Mindig is bohókás életet éltem. Az világom volt a bulizás, ivás, pasizás és minden, ami kicsit őrült. Szerelmi csalódások, kalandok, élet. Talán nem is gondolja az ember mi minden történik 22 év alatt. Aztán hirtelen minden megváltozik. Már fontosabbak az együtt töltött szombat esték, mint az aznap esti szórakozás. Megkomolyodtam, felnőttem. Sosem jön már vissza azaz énem, akibe beleszerettél, viszont remélem ebben is találsz némi szeretetreméltót, mert én mindig a te Tatyd maradok. 

Épp Miami hotelszobájában a fodrász a hajamon dolgozik, édesanyám pedig folyamatosan sertepertél körülöttem. Amióta kiderültek a dolgok mindenki egy kis kincsként kezel. Emlékszel mennyire bepánikoztam mikor kiderült? Még most is nagyon félek, de te megnyugtattál engem. Ahogy mindig. Nálad jobb társat sohasem találhattam volna az életben.

A talpam alatt éreztem a forró homokot, miként az apukámat karöltve sétáltam feléd. Hatalmas mosolyt csal az arcomra mindenki büszke arca, amint ránk néz. A családunk, Blair, Perrie, Eleanor és a fiúk. Mindenki itt van akik nélkül nem lenne teljes az életünk. És legfőképp itt vagy te. Ugyan az a borzos haj, ragyogó szemek, amik most a látványomra csak még jobban ragyognak.  A szívem eszeveszett tempóban dübörgött a mellkasomban, amikor melléd értem.  Tisztán látszott az arcodon a büszkeség, a csodálat és a szeretet. Még most sem feledkeztél el az apró bóktól, amit a fülembe suttogtál. Mindig is tudtad hogyan tegyél boldoggá pár apró szavaddal. Az idők során kis-családdá formálódtunk. Te, én és a kis lurkó a hasamban. Egy életre elköteleztem magam melletted és tudom, hogy a legjobban döntöttem. 

                                                                                                                                           

Örökké szeret, 

Taty <3

53. rész - Miami 03.

Sziasztok!

Hát elérkeztünk ide is, az I make u believe utolsó részéhez. Nem szeretnék ide sokmindent írni, az Utószóban így is pont eleget fogok nektek hablatyolni majd. :)

Az olvasás közben hallgassátok a lejátszóban lévő számokat, mind pontosan illik a történethez. A héten még felkerül az Epilógus  is! Remélem tetszeni fog! :) Ölelés, Mila

1 évvel később

Igazából tudtam, hogy tervez valamit Harry, de nem vallotta be. Csak, hogy szeretne Miamiba menni, merthogy sok emlékünk van ott és imádja. Így aztán nem nagyon faggattam tovább, csak élveztem hogy a repülőtérről kilépve újra Miami meleg sugarai égetik a bőröm. Őszintén szólva én is imádok itt lenni, lassacskán már hazajárunk ide. A taxisnak leadott hotel címe valahonnan nagyon ismerős volt, majd le is esett mikor megpillantottam.

- Oké, szóval eljöttünk Miamiba, abba a hotelbe ahol először találkoztunk. Tuti tervezel valamit. – loholtam utána, ahogy összekulcsolt kezekkel húzott. Nagyon be volt zsongva.

- Nem tudom miért gondolod ezt, csak szimplán olyan hotelbe akarok menni, amiről tudom, hogy jól néz ki és megbízható. – ecsetelte, majd a recepcióhoz lépve kikérte a szobák kulcsát. Igen SZOBÁK, ugyanis két külön szobát vett.

- Külön akarsz lenni tőlem? Harry mi van veled?- rivalltam rá a liftben, ahol végre ketten lehettünk.

- Igen, szerintem jó lesz mindkettőnknek egy kis magány. – konkrétan olyan hangsúlyban mondta ezt, mintha leküldene a boltba egy kiló kenyértért.

- Akkor mégis mi az istennek húztál magaddal? – a lift kattanással jelezte a 7. emeletet, ami ügyesen kimentette Harryt a válaszadásból.

- Parancsolj a kulcsod. Hívj ha bajod van.

- Barom. – forrongtam és kitépve a kezei közül a kártyát a szobám ajtaja felé indultam.

Igazából fogalmam nincs mi ütött belé. Ez az egy évünk visszagondolva hihetetlen jó volt. Most 2015 márciusát írjuk. A Where We Are turné közepén járunk most kb. és kaptak a fiúk 4 szabad napot. Egyébként én is turnézok velük, mármint inkább dolgozok. Én lettem a turné egyik hivatalos fotósa a később megjelenő filmhez és könyvhöz. Emlékszem majd ki csattantam az örömtől mikor Harry elmondta, hogy leszervezte ezt nekem. Nem bírtam volna ki ennyi időt nélküle. Meg hát jól is jártam, ugyanis így üti a markom egy kis pénz. Igaz nem fogok belőle meggazdagodni, de Londonba visszamegyek a magazinhoz. Jut eszembe igen az is történt. Zita visszarepült Magyarországra, nem nagyon bírta a kinti életet így én lettem a hivatalos fotósa a magazinnak. Pontosabban leszek, ha vége a turnénak, addig kénytelenek kicsit nélkülözni.
Harryvel pedig felhőtlenebb a kapcsolatunk, mint valaha. Tényleg jó, hogy itt vagyok vele az egész turnén. Bár néha már egymás agyára megyünk, de azért jó, hogy mellettem van. Ezért is nem értem mi történt vele. És ha most valami más nőt vitt a szobába? Á de akkor csak nem hozott volna és dugott volna be egy külön szobába, ennyire azért nem hülye. Mi van, ha szakítani akar? Szegénynek tuti elege van belőlem és nem meri elmondani. A gondolat hatására a hasamban hatalmas gombóc kerekedett, én nem tudok nélküle élni.  Kínomban már inkább fel akartam hívni Blairt. Egy csörgés, két csörgés, három csörgés.. és nem veszi fel. Ugyanezt eljátszottam még Eleanorral, Perrievel, sőt még a banda minden tagjával is de SENKI nem vette fel nekem a telefont. Oké, ennyire nem lehetek utálatos. Úgy konkrétan majd fel robbantam. Szegény MacBook-omat csak úgy püföltem, ahogy a Twittert nézegettem. Unalmamban már válaszoltam pár kérdésre a rajongóknak.  Nem sokkal később kopogtak és egy „tessék” kiabálás után egy szobalány dugta be a fejét. Őszintén szólva reménykedtem, hogy Harry lesz, de fölösleges volt.

- Elnézést Asszonyom, de a szobák kiosztásánál kavarodás történt. A számítógép rendszere kicsit keresztülhúzta a munkánkat, így át kellene fáradnia egy másik szobába.  Tényleg ne haragudjon a kellemetlenségek miatt.

- Dehogyis, nem haragszom. Még ki sem pakoltam. – böktem a bőröndöm felé.

- Segíthetek átvinni?

- Persze.

A lány egy pár emelettel feljebbi szobába vezetett. Még egyszer bocsánatot kért és szabadomra engedett. Már újra le akartam vetni magam a hatalmas ágyra, viszont ez a szoba nagyobb volt mint az enyém. Az ajtótól egy kisebb folyosó vezetett a franciaágyhoz, amin egy gyönyörű szép ruha fogadott kiegészítőkkel. Kikerekedett szemekkel kaptam fel a borítékot mellette, amin rögtön megismertem Harry írását.

„Szia Gyönyörű! Sajnálom, amiért az a nyamvadt számítógép egyik szobából a másikba terel.. :) Nem akarok sokat magyarázni, így csak megkérlek, hogy vedd fel a ruhát, már előre látom milyen meseszép leszel benne, és gyere a partra 18:00-kor. Ne késs. Szeretlek, Harry xx”

Az átmeneti sokkomból visszatérve az órára pillantva estem egy újabba, ugyanis 17:00 volt. Kissé kapkodva halásztam elő a táskámból a sminkcuccom.  Csak megigazítottam picit azt ami rajtam volt, majd felvettem a gyönyörű ruhát. Fejemre hatalmas vigyorral tettem a virágkoszorút és a tükörbe nézve úgy éreztem magam, mint egy igazi hercegnő.

Az oldalamat majd átfúrta a kíváncsiság, míg lesétáltam a partra. Az emberek mosolyogva néztek rám, nem is csoda. Nem minden nap látsz egy virágkoszorús lányt ilyen szép ruhában.  Amit pedig a parton láttam egyenesen sírásra fakasztott. Már távolról láttam a homokba írt „Gyere hozzám” feliratot én pedig persze kissé könnyes szemekkel mentem még közelebb, ezzel Harryt is megpillantva. Arcán egy letörölhetetlen mosoly volt, majd ahogy odaértem letérdelt elém.

- Nem akartam nyálas vacsorás lánykérést. Megmondom őszintén még ezt is az én javamra csináltam, hogy most is csodálhassalak, hogy milyen mesésen nézel ki. Mint egy hercegnő, az én hercegnőm. Rengeteg mindenen mentünk keresztül ezalatt a 2 év alatt. Megcsaltad velem az akkori barátodat, aztán a barátságunk szerelembe fordult. Emlékszem mennyit tepertem nálad, hogy beadd végre a derekad és hivatalosan is a barátnőmnek mondhassalak. Most viszont új célt tűztem ki, szeretnélek a menyasszonyomnak nevezni. Tudom, hogy 22 évesen nem feltétlen vagyunk még rá megérve, de azt is tudom, hogy soha az életben nem találok még egy olyan lányt, mint te. Te mutattad meg nekem mi is az az érzés, hogy szerelem. Innentől minden lány csak fölösleges második lenne. Senki nem érne a nyomodba. Egyszerűen tökéletes vagy nekem, és szeretném ezt megpecsételni. Szóval ez után a nyálas szöveg után- ha még esetleg hallasz a könnyeidtől- hozzám jönnél feleségül, Tatjana Molnar?  - mondta végig ezt a csodálatos szöveget előttem térdelve és a kezemet tartva. Hát mondanom sem kell, hogy az örökösen folyó könnyeimtől már előre is alig láttam, de csak egy válasz villogott a fejemben.

- Igen, igen, igeeen.

Harry arcára eltűnt az aggodalom, és egy felhőtlen vigyor került rá, ahogy felhúzta a gyönyörű gyűrűt az ujjaimra. Szinte rögtön felrántottam a földről és a karjaiba vetve magam zokogtam.

- Szívem, ne sírj. Valahogy máshogy próbáld kimutatni az örömöd. – kuncogott miközben a hátamat simogatta. Körülöttem pedig meghallottam pár tapsolást. Kíváncsian húzódtam el és pár ismeretlen helyi ujjongott nekünk.

- Nagyon szeretlek. – motyogtam a szemeibe nézni.

- Én is szeretlek. – törölte le a könnyeimet majd gyengéd csókot lehelt a számra.

Esküszöm most jöttem rá, hogy soha életemben nem éreztem még boldogságot. Amiket eddig annak hívtam az eltörpült efelett az érzés felett. Legszívesebben szétkürtöltem volna a világban, hogy nekem van a legcsodálatosabb vőlegényem a világon. 

52. rész - Beating heart

Sziasztok!

És akkor elérkeztünk az utolsó előtti részhez. Ezenkívül még lesz egy zárás és egy epilógus. :) Jó olvasást, Ölelés Mila

Másnap reggel 8-kor már a kocsimban ültem és robogtam haza. A bőröndből a sok szennyest bedobtam a mosógépbe, elszaladtam felöltözni és rohantam is a Starbucksba reggelit és kávét venni magamnak.

A fotózás eléggé elhúzódott.  Egy cég számára készítettünk divatanyagot jó pár összeállítással. És mivel Zita több helyen is munkálkodik nekem kell befejeznem a fotózást.

- Tudom, hogy 3-ra mondtam, de kicsit elcsúsztunk, úgyhogy még van egy anyag. – támadtam le rögtön Harryt, mikor belépett a stúdióba. Megbeszéltük, hogy ma együtt ebédelünk.

- Nem baj, megvárlak. – csókolt meg mosolyogva.

- Na én megyek is Taty, tényleg sajnálom, hogy rád kell hagynom a végét, de már a másik stúdióban kellene lennem.  – hadarta Zita.

- Ugyan menj csak.

- Ügyesen. – kiáltott már az ajtóból.

A mai szöszi modellünk hamar visszajött és beállt a vászon elé. Hihetetlenül élveztem mikor végre az én kezembe lehet a kamera és az irányítás.

- Picit told ki a csípőd…Azaz. – utasítgattam Harry pedig hatalmas mosollyal nézte a tevékenységemet, főleg mikor létráról létrára mászkáltam pár fény beállítása végett.

- Oké, végeztünk. Ügyes voltál. – mosolyogtam a modellre és elkezdtem pakolni a cuccokat.

- Segítsek főnök?

- Ezeket beteheted a nagy táskába. – mutattam oldalra.

- Egyébként csini vagy, szeretem mikor ilyen lazába vagy. – ölelt át hátulról.

- Köszönöm. – kuncogtam el magam, ahogy a nyakamba puszilt. Hihetetlen, hogy sosem feledkezik meg az ilyen apró bókokról. Mindig melengetik a szívemet és csak újra és újra tudatosuk bennem, hogy mennyire csodálatos az, hogy ő van nekem.

Fél órán belül a stúdió teljesen kiürült és csak ketten maradtunk, így aztán gondoltam kiélem kicsit fantáziámat és vigyorogva pillantottam rá.

- Állj csak be. – mutattam a vászon felé.

- Taty légyszi ne fárassz.

- Na nem halsz bele.

Hatalmas vigyorral az arcomon utasítgattam és láttam rajta, hogy szinte szenved minden kép elkészültekor. 

- Nagyon profi vagy, a végén még te leszel a rendszeres modellem.

- Ki se találd. – húzott magához egy hosszú csókra – Mehetünk?

- Aha. – tettem bele a gépemet és pár cuccot a táskába és kaptam a vállamra. Ezt Harry szinte rögtön elvette, és lovag módjára vitte helyettem. Mivel külön kocsival voltunk először én hazavezettem a sajátomat majd átültem Harryhez és egy étteremhez mentünk kajálni valamit, ugyanis reggelt ettem utoljára. Nem mentünk semmi luxus helyre, csak egy belvárosi étterembe ültünk be.

- Jó nézni, ahogy élvezed amit csinálsz.

- Ezt részét élvezem is, de a gyakornoki munka nagyon unalmas tud lenni.

- Akkor miért nem jelentkezel fotósként valahova végre? Megvan hozzá a tanulmányod és a tapasztalatod is.

- Igen, de most már nem akarom otthagyni Zitát.. – sóhajtottam fel.

- Taty el kell fogadnod azt, hogy néha a saját érdekeidet is nézned kell. Nem akarod cserbenhagyni reggel Blairt,most Zitát.. Biztos vagyok benne, hogy Zita megértené a helyzetet, én pedig segítenék keresni egy tökéletes munkát neked. 

- Majd átgondolom, de édes vagy. – simítottam végig az asztalon pihenő kezén egy őszinte mosolyt küldve felé.

Végül az étteremből kilépve már várt ránk egy kisebb csoport, akik rögtön odajöttek hozzánk. Meglepetésemre velem is kértek képet, így legszebb arcomat elővéve álltam sorban a lányok mellé.

- Nagyon aranyosak vagytok együtt egyébként.

- Köszönjük. – mosolygott rájuk Harry – Nagyon örültem lányok. – köszönt el tőlük és kezünket összekulcsolva húzott is a parkoló felé.

**

Őszintén szólva világ életemben utáltam a Valentin napot, most viszont alig várom. Talán azért, mert van kivel, és van kiért ünnepelnem. Van egy ember, aki a világot jelenti nekem és talán én is neki. Hihetetlen érzés szeretni és szeretve lenni. Nincsen ennél szebb dolog. 
Ezért is voltam kétségbeesve, hogy mi legyen a programunk mára, de végül egy könnyed meglepetés vacsoránál döntöttem. Neki azt mondtam, hogy éjszakába húzódóan a stúdióba leszek, így adtam neki házkulcsot, hogy jöjjön majd be és várjon meg itthon. Biztosan meg fog lepődni mikor teljes harci díszben találja a házat és engem.

Rengeteget szenvedtem mivel Harry kedvencét próbáltam elkészíteni, ami a Wellingtoni bélszín volt. Félretettem azt, hogy engem ezzel ki lehetett volna kergetni a világból, úgyhogy magamnak pluszba csináltam egy kis tejszínes csirkemellet. Ja meg persze belefogtam egy cuki szív alakú tortába is, úgy éreztem magam, mint egy háziasszony, az egész napomat a konyhában töltöttem. A tortám nem lett féltétlen egy cukrászremekműnek, de nagyon büszke voltam rá. Életem első teljes menüjét tudhattam magam mögött.  A terítéssel is rengeteget bajlódtam, de annyira szerettem volna, hogy minden tökéletes legyen.

Végül 6 körül vonultam fel a szobámba valami emberi kinézetet ölteni. Gyors zuhany után egy csinos fekete ruhát vettem, a hajamat lófarokban kötöttem a fejem tetejére, szemeimet pedig kissé cicásan emeltem ki. Miután fújtam magamra kedvenc parfümömből késznek nyilvánítottam mindent és alig vártam, hogy végre megérkezzen.

A konyhapulton ülve vártam rá és fél órán belül, hallottam ahogy a zárban csörög a kulcsa. A lámpát gyorsan leoltottam így az egész ebédlőt csak a gyertyák fénye világította be. Torkomban dobogó szívvel vártam, hogy megjelenjen végre az ajtóban, úgy izgultam mint egy tini lány az első randiján.  Jót mosolyogtam, ahogy szájtátva nézett körbe.

- Boldog Valentin napot szerelmem.  – ugrottam szinte a karjaiba.

- Neked is, baby. Megmondom őszintén sosem néztem volna ki belőled ezt. – húzódott el, majd előhúzta maga mögül a hatalmas csokor rózsát és szatyrot.

- Úristen mekkora csokor. – csillant fel a szemem – És jaj, mennyire cuki. – áradoztam a nagy párnát látva.

- Múltkor említetted, hogy szereted a plüssöket és még a lassan egy év alatt egyet sem kaptál tőlem. Úgyhogy szeretném kicsit behozni a lemaradást. – simított végig az arcomon.

Igazából sokkal jobban tudtam örülni az ilyen apró ajándékoknak és gesztusoknak. Ilyenkor mindig bizonyítja, hogy a legapróbb mondataimra is odafigyel.

- Nagyon köszönöm, imádlak. – nyomtam apró puszit a szájára.

- Szeretlek.

- Gyere együnk, sok munkám van ebben a vacsorában. – kulcsoltam rá a kezére és magam után húztam.

- Mit alkottál?- ült le az egyik székre.

- Majd meglátod, addig bontsd ki a pezsgőt.

Az asztal közepére tettem a hatalmas bélszínt és a saját vacsorámat, amire rögtön felcsillant a szeme.

- Most komolyan megcsináltad azt a kaját, amit ki nem állhatsz az én kedvemért? – nyúlt a kezemért.

- Igen, igazából egész nap Blair anyukáját hívogattam, hogy mégis mit hogyan csináljak. Azon sem lepődnék meg ha ehetetlen, de a szívem benne van. – kuncogtam.

Egy pillanatra megrázta a fejét, majd megkerült az asztalt és mellém guggolva simította kezét a combomra.

- Hihetetlen vagy, tényleg. És tényleg ez most akármilyen nyálasan is hangzik te vagy a legjobb dolog, ami az elmúlt évben történt velem.  Nélküled már nem menne.

Alsó ajkamba harapva próbáltam visszafojtani könnyeimet, amit hamar feladtam és hagytam, hogy végigfolyjanak az arcomon.

- Utálom, mikor megsiratsz. – kuncogtam és öleltem szorosan magamhoz – Köszönöm, hogy vagy nekem. – motyogtam végül a nyakába.

Egy hosszas csók után újra velem szembe foglalt helyet. Elmondása szerint finom volt minden és a tortának is nagyon örült. Persze nálunk a roppan nagy romantika addig tartott, míg át nem ültem az ölébe és kezdtük el egymást összevissza kenni tejszínhabbal. Sikítozva menekültem előle- már amennyire magas sarkaim engedték - de hamar elkapott és szétkente rajtam az ujján hagyott tejszínhabot.

- Harry hagyd abba. – nevettem, ahogy a nyakamról próbálta eltávolítani a tejszínhabot a szájával, hihetetlenül csikis volt.

- Egyébként hihetetlenül dögös vagy ebben a ruhában. – pörgetett meg – Táncolnál velem?

Választ persze nem várva csak a laptopomhoz lépett és bekapcsolt egy lassú zenét.

- Hölgyem. – pörgetett meg újra és szó szerint a karjaiba zuhantam.

Hatalmas mosollyal az arcomon hagytam, hogy vezesse a lépéseimet. Persze rengetegszer elhülyéskedte az egészet, de talán ettől volt az egész annyira mesebeli. Kezei végül elengedték enyémeket és csípőmet átölelve húzott szorosan magához.

- Ez már nem helyes, a táncban meg kell lenni a távolságnak. – kaptam el a kezeit.

Persze már azért is csinálta, kezeit pedig egyenesen fenekemre vezette.

- Nem, nem. Ez nem helyes. – táncikáltam ki a karjaiból hátrálva tőle.

Ahogy utolért már teljes testével enyémnek simult és belepuszilt a nyakamba. Csípőjével továbbra is tartotta a ritmust, ami miatt már csak kuncogni tudtam karjaiban. Ajkai újra nyakamat érintették és lassacskán haladt végig az államvonalán a számhoz érve. Nyelve rögtön utat tört hozzám szenvedélyes táncot járva azzal. Kezei fenekembe markoltak majd a combomra csúszva emelt meg és indult el velem a szobámba. A többi pedig már történelem…

51. rész - Viharok

Zene

Az egész napot Harryvel töltöttem. Én a gépemen retusáltam, ő pedig mellettem írt épp új dalokat. Akárhányszor felcsendült a hangja hatalmas mosollyal hallgattam azt. Mindig el tudott varázsolni ezekkel, az akarata nélkül is. Az esti órákban pedig kitalálta Louissal, hogy menjünk le az egyik újonnan nyílt bárba. 

- Dupla randi. Mehetünk. – vigyorogtam rá és az emelet felé indultam, mire elkapta a kezem és visszahúzott.

- Olyan rég láttalak ilyen felszabadultnak.

- Boldog vagyok. – öleltem át a felsőtestét és magamba szívtam a már megszokott férfias illatát.

Míg Harry lent telefonált én a szobájába mentem elkészülni. Szemet szúrt a széken az egyik pólója, amit felkaptam. Kicsit bő volt, de a szoknyába húzva hihetetlenül tetszett. A szememet kissé cicásan kihúztam a, hajamba pedig pár göndör tincset varázsoltam. Igazából magamon is láttam a saját boldogságom, az arcom ki volt simulva a kék szemeim pedig csak úgy ragyogtak. 

- Ezt ki engedte meg?

- Naa, úgy megtetszett. – váltottam hízelgő hangnembe.

- Nem hiszem el, hogy mindenre rá tudsz venni. – vigyorodott el végül és húzott magához- De csak mert ilyen jó kis sexy cuccot választottál hozzá. – csúszott keze a fenekemre.

- Valamit valamiért. – csókoltam meg.

- Na akkor segíthetnél nekem is, hogy mit óhajtanál látni rajtam.

- Hmm..- léptem a szekrényéhez  és hosszas agyalás után kivettem egy szürke inget a szokásos szaggatott fekete farmerével.

Egy csókkal köszönte meg őket és a fürdőbe ment. Elmosolyodva pillantottam végig rajta általam kiválasztott ruháiban. Szerettem mikor nekem akar tetszeni.

- Mehetünk, szépségem?

A táskámba beledobáltam szükséges holmimat és a kezét fogva mentünk a ház elé, ahol már várt a taxi. Louisékkal elméletileg az Anaya előtt találkozunk.

- Sziasztook. – ölelgettem jól meg Eleanort.

- Jó a pólód. – vigyorgott Louis – Pedig Harry háklis a ruháira.

- Nekem már bármit megenged. – bújtam a barátom karjaiba.

- Azért ne bízzuk el magunkat. – nyomott puszit a homlokomra.

A barba érve elámulva pillantottam körbe. Hihetetlen jól nézett ki a sok leddel körbevilágított box. Az egyik sarokban lévő boksz felé vettük az irányt, míg a fiúk elmentek hozni inni valamit.

Könnyed beszélgetésbe kezdtünk, aminek a végére már barátom ölében kötöttem ki.  Kezei folyamatosan combomat markolászták és simogatták, miközben Louissal nevetett valamin.

- Menjünk ki mosdóba légyszi. – hajolt a fülemhez El én pedig bólintva álltam fel Harry ölelő karjai közül, és mentünk a mosdók felé.

- Jól vagy? – simítottam végig a hátán, ahogy hideg vízzel lögybölte kicsit az arcát.

- Igen, csak egy picit megszédültem a piától semmi gond.

- Szólj, ha rosszul vagy, nehogy elájulj nekem.

Ahogy visszafelé mentünk a fiúkhoz hirtelen utánam kiabált valaki, még a hangos zene ellenére is meghallottam és kíváncsian fordultam hátra.

- Úristen Chad, szia. – adtam neki három puszit.

- Nem gondoltam volna, hogy valaha látlak még LA után. – nos igen, még réges-régen volt vele egy közös modellmunkám.

- Hát én sem, mi újság veled? Mit keresel Londonban?

- Szokásos meló, egy divatanyag. És te?

- Itt lakom, kicsit háttérbeszorult a modellkedés és gyakornokként dolgozok egy stúdióban.

- Jobb is, látszott rajtad már LA-ben is, hogy nem élvezed ezt az örökös utazgatást. Csinos vagy egyébként. – nézett végig rajtam.

- Köszönöm.  Viszont megyek, a barátaimmal jöttem. További sok szerencsét a modellkesében. – mosolyogtam.

- Neked pedig a Londoni életben, jó legyél. – ölelt szorosan magához, majd elengedett és Harryék felé vettem az irányt.

Ahogy láttam a levegő kicsit megfagyott, Louis és El egymással beszélgettek, míg Harry a telefonját nyomkodta. Ahogy leültem mellé se reagált semmit, még csak rám sem nézett. Kérdőn néztem Louisra ő pedig Chad felé biccentett. Hát persze, az örökös durci és féltékenység.

- Harry- tettem a kezem az arcára és kissé hozzábújtam – haragszol?

- Nem. – mondta, de továbbra is csak meredt a telefonjára.

Nagyot sóhajtva dőltem hátra újra, komolyan semmi nem idegesít jobban annál, ha valaki nem szól hozzám. Inkább ordítani le a fejem, jobban tűrném.

Végül Louisék szakították meg a hosszú csendet, hogy ideje lenne hazamennünk.  A taxisnak Harry a saját címét diktálta be, így talán még megengedi, hogy belépjek a házába hatalmas felháborodása ellenére.

Otthon sem viselkedett másképp, csak csöndben eltűnt a lenti zuhanyban, míg én a szobájában vettem azt birtokba. Nagyokat sóhajtva folyattam magamra a forró vizet. Annyira rosszul éreztem magam, pedig tényleg semmi rosszat nem tettem.

Mivel nem vittem magammal felsőt csak felkaptam egy francia bugyit és a melleimet takarva léptem ki a fürdőből. Az ágyon feküdt, szinte láttam, ahogy mindenáron el akarja szakítani a tekintetét rólam, de nem ment neki. Csak csöndben nézett végig rajtam újra és újra. A szekrényéhez lépve kivettem belőle egy fehér pólót, amit magamra kaptam és befeküdtem mellé. Felé fordulva fürkésztem az arcát, elképzelni nem tudtam meddig bírja még ezt a viselkedést.

- Baby, mi lenne ha abbahagynád ezt?

- Mit? – motyogta a tv-t nyomogatva.

Dühösen kaptam ki kezeiből a távirányítót, kikapcsoltam a tv-t és szoba egyik falának vágtam. Az erős ütéstől apró kis adarbokra törve szóródott szét a padlón.

- Leszarom, akkor viselkedj így. – pattantam ki az ágyból és kiszaladtam.

Harry kikerekedett szemekkel pislogott rám, biztos vagyok benne, hogy sosem látta még az ilyen jellegű dühkitörésemet. Egyszerűen ordítani,törni-zúzni lett volna kedvem, így inkább csak az udvar felé vettem az irányt egy kis friss levegőt szívni.  Télen nem feltétlen volt ígéretes bugyiban és pólóban sétálgatni az udvaron, de annyira jól esett most még ez a kis hideg is.

- Meg fogsz fázni. – hallottam meg magam mögött egy rekedtes hangot.

- Mit érdekel ez téged?

- Hogy ne érdekelne? Szívem sajnálom, de nagyon zavart az a csávó a bárban.

- Egyszer dolgoztam vele egy fotózáson hónapokkal ezelőtt és csak köszöntem neki. Nem értem miért kellett ezt így felfújni. – beszéltem neki továbbra is háttal kissé rideg hangnemben.

Meleg kezei rövid időn belül hátulról átöleltek, fejét a nyakamba fúrta és éreztem, ahogy beleszuszog.

- Bocsi tényleg, túlreagáltam. – suttogta a fülembe pár apró puszi között – Gyere menjünk be, mielőtt tüdőgyulladást kapsz. – kapott fel az ölébe mire kissé felsikítottam.

- Utálom, hogy állandóan leveszel a lábamról, mikor 10 perce még robbantam tőled.

- Feltűnt, szerencsére csak egy távirányító bánta. - nevetett.

- Bocsi, hirtelen mozdulat volt.

- Megszoktam már, hogy nem feltétlen vagy egy elveszett csaj. – rakott le az ágyra hatalmas vigyorral és ő is befeküdt mellém – Egyébként imádom, hogy átlátszó rajtad a pólóm.  – vezette tekintetét melleimre.

- Te idióta. - fordítottam neki nevetve hátat.

Rövid időn belül szorosan hozzám simult, keze becsúszott az általam viselt pólója alá és simogatni kezdte a hasam, melleim.

- Harry, elég. – nyöszörögtem.

Hajthatatlan volt, főleg mikor hirtelen anyagon keresztül simított végig rajtam odalent, a levegőt rögtön élesebben szívtam be. Ajkai nyakamra tévedtek ahogy puszilgatni, harapdálni és szívni kezdett egy pontot.  Mielőtt bármit is reagálhattam volna kezei bugyimba csúsztak és simogatni kezdtek.  Levegővételem lassacskán vált egyeletlenné ahogy egyre gyorsabban rajzol köröket középpontomon majd mikor érezte, hogy közel vagyok belém vezette két ujját is.  - Ah Harry. – nyögdécseltem érintései alatt, míg végül el nem értem intenzív örömömig. A nyakamba csókolva húzta ki a kezét, majd a szájához emelte.

- Olyan finom vagy. – vigyorgott rám.

- Olyanokat tudsz mondani.  – temettem arcomat nevetve a kezeimbe, biztos voltam benne, hogy a színe már egyelő egy paradicsoméval.

- Nem értem, hogy jöhetsz zavarba, mikor most ujjaz...

- Seggfej, ki ne merd mondani. – fordítottam neki újra hátat.

- Na előbb még egy idiótával kezdődött a dolog ugyanígy. – nevetett a nyakamba, mielőtt egy párnával nem vágtam fejbe.

- Jobb lesz, ha befogod a nagyszád ,Styles!

- De hevesek vagyunk. – nevetett továbbra is de arcomat látva próbálta magát visszafogni- Na jó, leállok. – tette maga elé védelmezően a kezeit – Tudod, hogy szeretlek.

Hát persze, ilyenkor jön a *hízelegjük magunkat vissza* fázis. Szorosan a mellkasára vonva szorított magához.

- Utállak.

- Én is, baby. – kuncogott, ami már az én arcomra is mosolyt csalt.

- Na de aludjunk, mert holnap mennem kell a stúdióba reggel, fotózásunk lesz Zitával és még előtte haza is kell szaladnom, mert kifogyott a bőröndöm tartalma.

- Néha már olyan mintha itt laknál.

- És ez baj? – néztem fel rá.

- Dehogy, én már azt szeretném, ha ez nem csak mintha lenne.

- Harry nem hagyhatom ott Blairt, meg te is tudod, hogy bennem van néha még ma is az jó kicsit egyedül lennem érzés. Úgyhogy egyelőre jó még ez a mintha állapot. – adtam apró puszit a szájára.

- Nehéz eset vagy még mindig. Jó éjt.
- Álmodj velem. – adtam neki utolsó puszit és a karjaiban hamar elnyomott az álom.